Az erdőben néha minden magányos,
bár együtt van, - olyan, akárcsak éppen
az ember, ha érzi: kallódó semmi
a társadalom feslő szövetében.

Szívós zuzmók, holt elődökből élők..
Itt-ott fekete évezredek átka.
Szajkó zajong, színes, tollas bohócság,
öntelt hang saját érdekét kiáltja.

Levelek, fent, a ...

Sorok jönnek.Táncolnak a rímewk.
Tollamból a papírra igyekeznek
és ott ritmusos, víg táncot lejtenek
hatására a meleg tavaszi fénynek.

Táncoljatok különböző rímek!
Adjátok ritmusát verseimnek!
Szóljon mindenhol a szépség éneke!
Áradjon a Földre Mennyei Béke!

Gondolatok keletkeznek bennem,
melyek e ...

Külvárosban barangoltál, s barangolt
benned sötétlő külvárosi éj.
Most is sötétlőn szomorú a lélek, -
bár tűzfalakon reklámfény mesél.

Minden más lett, de minden úgy lett mássá:
lényegében ugyanaz valahol.
A népmaradvány fázósan tudatlan,
és robotba (vagy állásért) lohol.

A tömeg? Nincs. Az alaktalan masszát,
ha lemérnénk, ...

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy Mesebolt,
melyben sok-sok mese volt.
Ezekből állt a Mesebolt.

Egyik polcon nagyon sok színes könyvm várt,
a másikon egy tehervonat állt.
Helyet a mackóknak egy majom kínált.
Rég nem láttam olyen szép kiállítást.

De, mint tudjátok, ez nem tárlat volt,
hanem egy nagyon szép kis Mesebolt.
És hogy ...

Szárnyban panasz
a sárga, kék.
Lengő ágzugok,
cinegék.

Egy hangkönnycsepp, -
repíti húr.
Bokorfent bú, és
bú alul,

de közönyben
ég, föld, a hó, -
közönyös világ,
hallgató.

Lét-láthatár
szélén megyek.
Cinkék sírnak, - vagy
emberek?

Oly emberi
a cinke bú!
Szél elrohan, ...

Tyúkanyócska kipottyantott
sirge-sárga szalmára.
Gazdasszonykám a kis tyúktól
ezt várta! Pont ezt várta!

Potty! Potty! Potty-potty-potty!
Kot! Kot! Kotkotkot!
Engem kedves tarka tollas
tyúkanyócska alkotott.

Később megjött az ecset.
Nem sokáig fecsegett:
leánykézből szép pirossal
nekem de ...