Természetnek ezer csodája
szorult e sok fűbe, fába!
Ember! Élvezd és őrizd e csodát,
az Isten csodaszép alkotását!

Sok ezer növény, mérhetetlen csoda4
A szem alig-alig fogja,
oly gyönyörű minden fája, bokra,
s tollam ingerelték e sorokra!

Szép az élet és sok növénynek
a léte forrása ...

Már a rügyek szirmot bontó csodává nőttek
s újra vissza jöttek
az elszállt, vándor, tarka madárkák,
a rovarokat vadásszák.
Élvezik a meleget,
járják a felleget.
Ide száll a fecske messze délre,
épül piciny sár toll fészke,
és mit ott hagyott házat s hazát,
most kecses libbenése emlék mázat ...

A táj sűrű sötétbe borul.
Minden feketévé komorul.
Csend van. Sehol semmi sem mozdul.
Pihen a táj, majd váratlanul

egy-két méla gondolat eszembe jut
és tollamra rögtön rímsokaság tolul.
Egy vers írásába kezdek hangtalanul.
Kinn közben a környék nyugalomba vonul.

Így szeretek verselni ...

Szegény vagyok, nehezen viselem,
- Mint kávé foltot az ingemen,
Agyon kopott nadrágom,
Zsíros kenyerem, ha rágom.
Szívem szétfeszíti a harag
Mondjátok, ez meddig marad?
Jövőnk felett felhők gyűlnek,
Hazug rablók tort ülnek
Felélték a \'múltat, jövendőt\'
Remélhetek én szebb jövőt?
Ez lenne az én hazám,
Hol rablók hada ...

Mondd, hogy kezdjem ezt a verset.
Kértél tőlem rímes rendet,
Méltatlanul én beszéljek?
Megzavarnám szíveteket.
Emlékszel egy boldog napra?
A repülőtér nagy csarnoka
Velünk telt meg zsivajozva.
Körülöttünk sok szép leány,
Égi manna! Kincs! Adomány!
Egy asztal előtt széken ültünk,
Bőröndjeink körülöttünk.
Szemed bársony ...

Ablakomra szállt egy cinege madár.
Azt kérdezi tőlem, hol van már a nyár.
Azt kérdezi tőlem, tavasz jön-e még,
Havas ködmönében meddig ül a tél?

Párás ablakomat ki is nyithatnám,
Meleg kendőcskémmel be is takarnám.
Rálehelnék párszor,
Csókolgatnám százszor -
Mégse jön a nyár!

Megetetném maggal,
Vigasztalnám ...