Bögyös-begyes cinege
Kell-e búza csemege?
Csapzott tollad sártól ragad
Üres begyed jéggé dagad.

Odakint elcsendesül minden, ami él
Lehull az utolsó, fáradt, ősz juharlevél
Megjött a tél, az ég fehér könnyeket sír
A költő tolla is már szomorúbbakat ír

Puha, hideg takaró alatt alszik a föld
Jeges rémálmát alussza minden, ami zöld
A némaság, a homály, a frissesség
Ez mind, miért az én szívem ...

Parázs verset írni támadt kedvem,
Mely lángra lobban Szívemben:
Mint a régi lantosok hajdanán!
Minden sora rímbe csengjen,
Daloló tündérnyelven csevegjen:
...

Mintha egy óriás cipókkal rakta volna tele,
úgy vesz körül minket a Bakonynak hegy-erdőrengetege.
A méla Nap a komor, szürke, tömör fellegek mögül
ki-kikandikál, majd lassan őszi álomba szenderül.

Ezen a szép tájon boldogan verselgetek,
hiszen itt ihlettel telik meg a lélek.
Ez a szépség itt tollat ad a ...

Gyermekkori álom


Szembenézek önmagammal nap, mint nap
a tükrömben s igen elégedetten
tapasztalom, hogy megvalósítottam
egy gyermekkori álmom, mára kopasz lettem...

Szeretett anyám mikor megcibálta
a fürtös hajamat, nagyon szerettem
volna tar lenni. Óh, bánom is én a
tollamat, ...

Szárnyatörött madár, mondd hova szállnál?
látod még a felhőt, mely nyugalmat hozott
nézel fel az égre, kékebb mint valaha
sóhajtásod viszi tova a szellő bús moraja
lenn fekszel a sárban, mocskos por-árban
remélnél enyhülést, várod még a békét
békét a szívedre, gyógyírt a sebedre
szivárványt keresel ott, hol a kín honol
nincs aki ...