Ne mutassál gonosz képet,
Mi mögé a szíved rejted.
Szép vagy nekem, ne búsuljál,
Éjfekete tollú madár.

Hívnak Téged vészmadárnak,
Félnek tőled, ha meglátnak.
Kővel dobnak, rikácsolnak,
Elküldenek a halálnak.

Kérlek, ne menj, gyere vissza,
Magot szórtam ablakomra.
Meghallottad ...

Talán alszom már, de a szívem csak vár
Várja a szívedet!
Hogy hozzám szálljon!
Csillagszekéren, vagy hatalmas szárnyon...

Hallom suttogó szavaid,
SZERETLEK ÉDES!
Érzem erős karjaid,
Átölelnek, simogatnak csendben,
Én elveszek köztük végleg.

Boldogságom végtelen,
Itt most nincs értelem,
Álmodok simulok, ölelek ...

Mint szárnyaszegett vadmadár,
Kit elsodort a zúgó ár,
A fényes tolla tépve már,
Az Isten tudja merre jár,

Mert sorsa kissé vadregény,
De lesz még útja végén fény,
Ha él benne a hit, remény,
Te árva lelkem bízz, ne félj!

Kértem áldást, megéltem én.
Az utam szép, de még ...

Nagyon nagy bánat
Nyomja az én lelkem
Nagy bánatomban
Meghasad a szívem

Remegő kezemmel
Írom ezt a verset
Nagyon fáj a szívem
S nagy könnyeim pereg

Letörlöm könnyeim
Remegő kezemmel
Tovább gondolkodom
Bánatos fejemmel

Töröm a fejemet
Mit is írjak tovább
Hogy felejthetném el
Szívem nagy ...

Szigetnyelven, sziklák között, barlang szája mellet,
Döglött sirályt találtam én, lapost, és fehéret.
Kósza szél lengeti tollát, szomorú a látvány,
És van még egy halom szemét is a szegény párán!

Hányingerem elfojtom én, kemény vagyok, s edzett,
De ez esetben nem vágyom rá- itt fogni a percet!
Tűnjön ...

Én vagyok a nap és az ég,
Mégse vagyok túl szerény.
Az este és nappal,
Enyém minden habbal.

A levegő és a tűz,
Sosem volt ez szűz.
Víz és föld,
Eredendő zöld.

Versek és rímek,
Mind csak beszélnek.
Író és regény,
Mind csak szerény.

Toll és papír,
Néha kell ...