Mindegy, hogy ki vagy, lehetsz ember a tömegből,
Vagy akár huszár ki lóval kiugrik a seregből.
S meglátod mi lesz majd abból a gyerekből.
Kit csak törekvése vezérelt s nem táplálkozik dühéből.

A szüleim engem példát mutatva neveltek.
S volt, hogy a suliban jó párszor megvertek.
Én sírva rohantam anyához s ő csak nézett apura.
Tűrd el ...

A világ megcsalt a volt szerelmem elhagyott
E sorok is ittasan íródnak a papírra.
S lelkem mi gyötrődve ezeket a felszínre hozza.
Arcom egy idegen fátyol borítja.

Ez őszintén szól mindenkihez ki olvassa,
Mert legbelső érzelmeim vetettem a szűz papírra.
S ki az ,ki pártol e messzire tőlem?
A párnámba a jövőt ezerszer bele ...

Hogyha tudnám mit írjak,
Írnék hát egy verset.
De csak kezdődnek a sorok,
És rohannak a percek.

Rohannak a percek,
És elragad a múlt,
Az eszem egy fiún jár
Ki már nem hozzám nyúl.

Elvesztettem
És nincs velem.
Más fog,
És mást szeret.

Midőn írnám a verset
Az érzés elfog.
Szótlan leszek s ...

Bár messze vagy tőlem
Egy városi házban,
Bár nem vagy velem
Egy rossz éjszakán.

Én kiáltok érted,
De te sehol sem jössz
Hogy megmentsd a lelkem
Mert fáj a magány.

Az éjbe kiáltok,
S reszket a hangom
Ez az érzés gyötör
És szúr

De te nem jösz
És én várlak
Várok rád
egy fájó ...

Tudom, te szültél engem;
És te neveltél egyben,
Nálad jobbat nem kívánhatna a sors;
Gyere és legyél még az anyám most.
Megadtál mindent, amire vártam;
Nem éheztem sohasem még nálad.
Elvittél moziba, boltba;
Raktál életet papírba, tollba.