Róka Réka elindult a bálba szép selyem ruhába
Illegeti magát szépen tű sarkú cipőben
Mellette süni Nelli piros fodros ruhába
Pillognak, hátha észre veszik őket
S, érkezik Rezső a róka sarkantyús csizmában
Tollas kalapját félre, csapja úgy néz prédákra
Fel fedezi Rékát, ki pilláit legyező alá ...
Olvasták: 640
Az Ön versének a helye...
Rég óta azt hiszem, hogy majd holnap jobb lesz,
De ez egy kitaláció s csak a szerelem mi gyógyír sebemre.
Mert kihalt már a lépcsőház és rozsdás lett a korlát.
Salétromos falak közt kitörni hagyom lelkem vágyát.
S a kulcs a zárban bezártok, hogy ne lássam,
Mit hoz a holnapom s azt mindennél jobban várjam.
Nem hagyom magam nem vagyok rá kész, ...
De ez egy kitaláció s csak a szerelem mi gyógyír sebemre.
Mert kihalt már a lépcsőház és rozsdás lett a korlát.
Salétromos falak közt kitörni hagyom lelkem vágyát.
S a kulcs a zárban bezártok, hogy ne lássam,
Mit hoz a holnapom s azt mindennél jobban várjam.
Nem hagyom magam nem vagyok rá kész, ...
Olvasták: 599
Ki tudja hol leszek mikor tollam leteszem,
Kisgyermekként nem tudtam az élet értelmét.
Most jöttem rá, s nekem ez épp elég.
Oly érzés ez mikor anya fogja újszülött gyermekét.
Én nem vártam rá, mert csak jött magától,
Így lett ez az egész valóság az álomból.
S mikor
Kisgyermekként nem tudtam az élet értelmét.
Most jöttem rá, s nekem ez épp elég.
Oly érzés ez mikor anya fogja újszülött gyermekét.
Én nem vártam rá, mert csak jött magától,
Így lett ez az egész valóság az álomból.
S mikor
Olvasták: 493
Élet,
Egy hétköznapi ember vagyok,
Engem lassan zabálnak fel a hétköznapok.
Lassan megérem, hogy más senkiért sem élek.
A haláltól jobban semmi mástól nem félek.
A rímekkel telt tollamból, már hiányzik a tinta,
Mégis az üres tollam tintája ír az életbe vissza.
Feladom az ...
Engem lassan zabálnak fel a hétköznapok.
Lassan megérem, hogy más senkiért sem élek.
A haláltól jobban semmi mástól nem félek.
A rímekkel telt tollamból, már hiányzik a tinta,
Mégis az üres tollam tintája ír az életbe vissza.
Feladom az ...
Olvasták: 547
Szó, mi lassan évülne már,
odva bélelt száraz bársony,
toll kapkod betűre lelve,
nehéz csendben inog szájon.
Szó, mi kísért naptól estig,
hangodból tört elő újra,
vándormadár lódul neki,
házak közül messzi útra.
Szó, mi fenntart mélység felett,
kelne magja egek felé,
kapaszkodó, ...
odva bélelt száraz bársony,
toll kapkod betűre lelve,
nehéz csendben inog szájon.
Szó, mi kísért naptól estig,
hangodból tört elő újra,
vándormadár lódul neki,
házak közül messzi útra.
Szó, mi fenntart mélység felett,
kelne magja egek felé,
kapaszkodó, ...
Olvasták: 529
Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol ...
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol ...
Olvasták: 803
