Bár messze vagy tőlem
Egy városi házban,
Bár nem vagy velem
Egy rossz éjszakán.

Én kiáltok érted,
De te sehol sem jössz
Hogy megmentsd a lelkem
Mert fáj a magány.

Az éjbe kiáltok,
S reszket a hangom
Ez az érzés gyötör
És szúr

De te nem jösz
És én várlak
Várok rád
egy fájó ...

Tudom, te szültél engem;
És te neveltél egyben,
Nálad jobbat nem kívánhatna a sors;
Gyere és legyél még az anyám most.
Megadtál mindent, amire vártam;
Nem éheztem sohasem még nálad.
Elvittél moziba, boltba;
Raktál életet papírba, tollba.

Róka Réka elindult a bálba szép selyem ruhába
Illegeti magát szépen tű sarkú cipőben
Mellette süni Nelli piros fodros ruhába
Pillognak, hátha észre veszik őket

S, érkezik Rezső a róka sarkantyús csizmában
Tollas kalapját félre, csapja úgy néz prédákra
Fel fedezi Rékát, ki pilláit legyező alá ...

Rég óta azt hiszem, hogy majd holnap jobb lesz,
De ez egy kitaláció s csak a szerelem mi gyógyír sebemre.
Mert kihalt már a lépcsőház és rozsdás lett a korlát.
Salétromos falak közt kitörni hagyom lelkem vágyát.

S a kulcs a zárban bezártok, hogy ne lássam,
Mit hoz a holnapom s azt mindennél jobban várjam.
Nem hagyom magam nem vagyok rá kész, ...

Ki tudja hol leszek mikor tollam leteszem,
Kisgyermekként nem tudtam az élet értelmét.
Most jöttem rá, s nekem ez épp elég.
Oly érzés ez mikor anya fogja újszülött gyermekét.

Én nem vártam rá, mert csak jött magától,
Így lett ez az egész valóság az álomból.
S mikor

Olvasták: 509

Élet,