Varjak szállnak fáról fára,
hófödte fáknak keskeny ágára.
Fekete tollaikat napsugár kényezteti,
mely hókristályok fényét lágyan visszaveri.
Az idilli hangulatot megtöri a nesz,
sietve halad egy cirmos,
vékonyka lába a magas hóban elvesz.
Maga után hagyja talpának apró nyomát,
a hideg átjárja ...

Megdermedtek bennem a szavak,
tollamat most a ködbe mártom,
és húzok inkább egy vonalat
vagy kipipálom ami megmaradt.

Altattál, de jó volt szeretnem,
futottunk együtt mint zerge pár,
szemed iránytűjét követtem,
s a valóság ugrott át felettem.

Annyira fáj, hogy felköltöttél,
féltelek, talán ...

Ki gyermek, még ostobán éveket kerget,
macskákat hajszol vagy babáját nyúzza,
máskor anyja kezét rángatja, húzza,
ha nem kap olyan cukrot, amit ő szeret.

Ilyen vagyok én is, durcásan nyekergek,
vádlón, morcosan gondolok a korra,
mely elnézte, hogy szenvedj a nyomorba’
s a telhetetlen goromba, korán elvett.

A sok nincsedből tündöklő ...

Kósza vágyak éjjelén
nem jut szememre álom.
Én vagyok; egyedül csak én
ki a helyemet nem találom.

Függöny lebben, hűvös a szellő,
megérinti arcom.
Odakinn kopog a nyári eső,
s én itt benn vívom harcom.

Csak én vagyok egyedül,
ki ma egyedül vagyok;
ki az életbe menekült,
bár lenne most halott.

Kit a holnap ...

Egyszer, ha felnövök, hidd el jobb leszek,
de addig is azt kérem, fogadj el így : gyereknek.
Még néha nem látom át, mi a jó és mi a rossz,
pedig valójában nem vagyok gonosz.

Én több vagyok, mint hinnéd, csak még nem találom helyem.
Erős vagyok, de védtelen – a toll az én fegyverem.
Táram az el nem mondott ...

Felhőn ülök
nézem a borús dombokat,
a réten játszó gyerekeket
és a szélfútta lombokat.

Hallom a mennydörgés szimfóniáját
és a boldog szívek kalapáló hangját.
A Tejúton sétálok csillagfényben
keresem a fényt a sötétségben.

Sohaországban lámpát gyújtanak
keringőznek ott a vadlovak,
egy menyét dalra kel
és az ...