Nekikezdek s írom neked,
Az utolsó versemet,
Mit csak neked írok,
Hogy el ne feledd létemet!

Tekinteted, forró csókod íze,
Fogva tartja lelkemet!
A te kezed összes ujja,
Szorítja mindkét kezemet.

Könnyeid újra folynak,
S a papíron a toll egy foltot hagy.
Akárcsak rajtam az élet,
A fehér ...

Ahogy a tollam elindul a papíron.
A gondolataim szárnyalnak messze.
Mert csak ő az ki írja mindezt.
Az-az a rólam szóló történetet.

Mindig vígasztal és segít a bajban.
Megment minden percben, órában ha akarom.
Ez a toll emel fel és ez mi éltet.
Szeretem is addig míg csak ...

Cím nélküli versek füzetem lapjain,
Én magányosan tengetem lassú napjaim.
Csak a fehér lep ad nekem gyönyört,
S nem kapok az élettől könyört.

De én írok és a végeredmény mi brutális,
Ez belülről jön és ezért maximális.
A vers lelkemről egy furcsa térkép,
Kezedbe adom, s olvasd el ha félnél.

Csak bírja ezt a testem és a ...

Én érted, Te értem
Amikor meglátlak arcom elképed
Érted az összes sebemet feltépem
Régóta átkozott az én népem.

Te vagy nekem a minden
Ott is vagy minden rímben
Mert akkor rám nézel szelíden
Benned én mindig hittem

Sokat kell rád várjak nem baj
Legalább erősebb leszek mint tavaly
Megéri rád ennyit várni
Nem múlhat ...

Te! Miért ítélsz el, mert már megtették páran?
A szavakkal az életem a szemetek elé tártam.
Hiába nem esik jól, pedig ez így van,
Mert mindegy, hogy előtted vagy az ágyamban sírtam.
Lehet más vagyok, vagy csalódtál bennem,
De csak emberek vagytok a mentségetek ez legyen.

Azt hittem ti látjátok mások mit éreznek,
Jónak tűnő barátok is a ...

Bánatomban tollat fogtam,
Hogy fájdalmamat leróhassam.
Olyan keserű a világ,
Nem ismer már meg fiát.
Nem szenvedünk tán eleget?
Vagy hazánknak fizessünk meg?
Emlékezzetek a múltra,
A Petőfi háborúra,
Vagy József Attilára,
Kinek mindig fogott tintája.
Nem volt még a hadból elég?
Meddig ...