Kósza szél, ne játssz velem,
Most gyötör a kétség,
Félek, az álarc lehull,
Lehull, s a világ megsemmisül.
Álarc mely eltakarta
Tüzes vasaid,
Melyek szerelmeid
Tüzeit hevítik,
Félek, az álarc lehull,
Lehull, s a világ megsemmisül,
Majd elmúlik a fájdalom,
S, helyén a magány démona táncot lejt,
Kósza szél, akkor már ...

Gyermekkor árny-szellemei
engem dédelgettek,
szeretgettek,
barátaim ők lettek,
anyám szépséges
szeretetlenségében
-virágzó tűzliliom-
apám a csöndes
mindent-tűrő
-nefelejts-

Nálam gyermekkoromban
lámpással járt a
szeretet…

Magányos hideg éjszakákon
ha fölgyulladt ...

Volt egyszer egy asszony,
Kinek ereje, kitartása tömérdek volt.
Reggeltől-estig robotolt,
A szíve testében erősen dobogott.

Szerelmét szerette, jellemét finoman nevelgette
S egyre szülte neki a gyermekeket.
Nem vette észre, hogy a nagy a hajtásban
Valahol-valamikor mélységesen elveszett.

S a lelkek egyre jobban ...

Ha a csönd birodalmának
gyilokjai tépik lelkem:
Tűzz egy szál virágot hajadba,
s kacagj a napsugárral.
Ne törödj az elmúlt idő jajával,
hisz csak álmodni akartál,
hittél két lélek szavának,
de csak a kín gyönyörűségét énekelték
neked.
Ne sírj, én a jövő elé megyek, nem érintem
homlokod ...

A szerelem képes megmérgezni mindent,
Romba döntve földet, megtagadni Istent,
Nyomot hagyni kőben, emberben és szívben,
Gyilkolni, hazudni, tönkretenni mindent.

A szerelem olyan, akár a lélegző fák lombja,
Az idő kikezdi, a tél keze lecsupaszítja,
A szerelem, akár egy seb, mi folyton vérzik,
Mely dacosan megállva, az örökkévaló sziklát ...

Lomha fátylát bontja az éj,
keserű ízű tüzeket küld felém
az utcáról bevillanó fény.
Tétova ujjaim közt álmokat
morzsolgatok.
A képzelet
kisodródott,
testemből szivárog a meg nem
szűnő fájdalom,
Csitít az éj.
A szűz igazság vág pofon,
magához húz a semmi,
megtorpan egy pillanatra
a tegnap a fohászkodó ...