Jól néznek ki, ezek a sík-virágos területek,
Csak a látványt, óh, ha nem szaggatnák a magas hegyek.

(Haiku)
Színpompás határ,
Ám tavaszkor felszántják.
Rögök; sírhantok…
*

Rügyfakadás… mélységes, halotti csendben,
Fű sarjadás sercegéssel… nagyon rendben.

Szellő fuvallat,
S ...

Napfénytől szikkadt lábnyomodban járok, apám.
Mit magad mögött hagytál mélyen utad során.
Kiitta már belőle a fény az idő poshadt vízét,
Csak emlékek őrzik az elapadt forrás édes ízét.

Elfeslett bakancsod mintájában még mindig duzzad az erő,
Az eltaposott gyom csak itt-ott félve bújik elő.
Nevedhez híven felvértezve harcoltál őseid ...

A butaság és alamusziság
gyakran együtt. Szokássá lett remény,
hit, hogy kis szerzés, habár becstelen,
nem ejt foltot egy nép becsületén.

Így gondolják. Én másképp gondolom, -
egy népnél is, amelyre gondolok.
Sárkány hozhat tüzes rém népmesét.
A valóság hány rém valót hozott?

Kis ravaszkodók, sunyin ostobák
dobott koncért ...

Fent esőfelhők az áttetsző fényben:
szürkét fehérrel elegyít az ég.
Lent zöld a táj, de rajta téltől álmos,
messzeségét el nem hitt messzeség.

Hány versben fel nem ismert Messzeség van,
mit a nép látni máig képtelen!
A lelkek mélyén fel nem ébredt hangok…
Eljön-e értük a történelem?

S milyenek lesznek? Pirosan kiáltók,
ha ...

Robbanásoktól nem hallom a papír sercegését…

A versenyt futó lövedékek áradatában írok,
Közben meg aknák sorban robbannak… remélem, még bírok…
Itt a kegyetlen valóság az úr! Már, sírni sem bírok!

Sivár, oly’ jeges a Tél-tábornok lehelet,
Átjárja, fáradt, elveszett, fagyott testemet.
Oly’ nagyon bánatos vagyok, hull a sós ...

Kezdő hadnagy voltam 1942.- ben…

Jaj!
Hideg
Ölelget!
Remeg testem,
Lelkem, mindenem!
*
Itt
Lélek
Nem leli
Nyugvó helyét!
Sír is oly’ hideg.
*
Gaz
Hideg,
Maga az
Ármány! És az,
Hogy még lőnek is…!
*
Vánszorogva botorkál a lélek, de, nincs miért visszanézni,
Mert azzal is csak robbanásokat lehetne ...