Vágy lehet, persze, kedves, békés kunyhó,
hol zöld örül, s hozzá hajol a kék,
s az többet ér, mint elefántcsont tornyom,
amely felett madárszárny-messzeség.

Ez a torony már csupán mesét őriz,
időt, mely volt, és eltűnt hirtelen?
Lent, körszínpadon, erkölcsi halottak,
s játsszák mi becsületnek idegen.

A toronyból múltba, s távolba ...

A nyarat, TANQ -ban írta meg a szerzőpáros…

Csendbe beburkoló
Az éj-alkonyati tájék.
Takaró már sötét.
Tiltakozom a vágy ellen,
Nem engedem, hogy temessen.
*
Alkonyodó a nap,
Elmegy, meleget itt hagyja.
Állat is árnyékban.
A föld porába lehúzzon,
Feszes lelkem összezúzom.
*
Poros a levegő,
Meleg és karcoló ...

Az erdőtűzről, haikuban…

Forró erdőtűz
Tombolva pusztít mindent.
Életek vége…
*
Forró erdőtűz,
Elérte, erdészházat!
Mentség már nincsen.
*
Forró erdőtűz
Kis tó partjáig hatolt!
Víz, ...

Nyári esőről, haikuban, eredeti Baso féle stílusban…

Éji holdfényben
Csillagport gyűjt az erdő.
Hajnalra… esik.
*
A reggeli fényt,
Megtöri, vizes levél.
Délben, tűz a Nap.
*
Felhőgomolyok
Gördülnek, esőt szórva.
Sötétes árnyak.
*
Eső kopogtat
Az ...

Az őrültként tomboló vihart, TANQ csokorban, örökítette meg a szerzőpáros.

Hirtelen a vihar,
Vad, cikázó villámokkal…
Még, föld is belereng.
Ég zeng, felhők terhe súlyos,
Fény siklik, mosolya gúnyos.
*
Kemény szélkorbácsok
Jól végigvágnak mindenen.
Dühödt ez a szél-tánc.
Pokoli szél kerekedik,
Minden összekeveredik. ...

Szivárványszínben pompázó gyönyörűséges nyár,
szívemben mámor, örök kéjével csak terád vár,
élvezzük együtt cirógató gyermek sugarát
a napnak, mely földre küldi pompás fény-udvarát.

Udvarol lángja, mindenséget szeretőn ölel,
szerelmet csókol, s lágy hegedű akkord feltüzel,
mert hallom és látom minden növénynek örömét,
intenek ...