Szívem mindig epekedve vár téged!
Lelkem mindig siránkozik utánad!
Testem mindig vágyakozik irántad!
Mi ez ? Kérdezem én!
Én aki mindig várta hogy szeressék.
Én aki elveszett e világban.
Szerelem a javából?
Szerelem! Hisz e jelek, mit érzek irántad lángoló tűzként csapnak le a szívem mélyére.
S ezt senki nem ...

Te vagy számomra a csillogó fény az éjszakában!
Te vagy a szívemnek, legnagyobb gyémántja!
Te vagy ki egykoron főnixmadárként repített el a puszta homályba!
Te ki lángoló tűzként élsz a szívem mélyén!
SZERETLEK!

Kérhetsz bármit tőlem..
Csak azt ne, ne lássak.
Kopár sivatag lenne létem,
ha többé nem csodállak..

Kiszáradt tavamat,
forrásvized kelti létre.
S peremén kavicson,
virág nyílik szépre..

Mint tűző napfény,
vakítva szemem..
Így hulljon inkább könnyem,
mint borult völgyemen.

Nem baj, ha nem ...

Versben és eredeti, Bashó féle haikuban…

A búzamezők
Napjai már lejártak.
Pékek öröme.

*

Tűző napocska
Aranya kalászt érlelt.
Roppanó kenyér.

*

Boglyák glédában,
Nap még tüzes csókot oszt.
Árnyékban sincs hűs.

*

Bennem ég még tudat, hogy a nyár ...

Érintés...

Mely lehetne gyengéd,
akár egy törékeny hajtás.
Erőt, s kibontakozva,
tüzet hajtva testemet terítve.
Bekebelezve ajkadnak zamatát,
a vágyaimnak vad terjedelmei
közt....
Meglágyítva rég kiéhezett földem..
S halk suttogásban szeretni.
Tudnál e...

Mint zúgó szél a rétek csókját
Hazám, magammal hoztalak.
Itt vagy velem, fáradt agyamban
Dalolsz, mint csobbanó patak.
Játékszerét a gyermek jobban
Nem őrzené: ha jön az éj
Tündéri képedet szorítom
Szívem fölé.

Te drága táj, zöld lombjaiddal
Szelíd körtáncot lejtesz itt,
Folyóid karcsú-kék szalagja
Színe még bennem ...