Divatos szó volt az ötvenes évek
világában, és korholást jelentett,
magának élő, kicsit sunyi embert,
s esendőt, ki rossz eszmébe szerethet.
Sok fogalmat gyakran túlzásba vittek,
s lenéző jel is rákerült a vétlen
emberkékre, de a jelen sem tiszta:
van, mi igaz volt, - és van, ami mégsem.
Sok víz lefolyt a Dunán, de azóta
a kispolgár, mi volt, ...

Parolázik bánat, s poétabánat:
szellemviláguk végül egyet ad.
Egyik könnycseppet hozott volt nyarakból,
másik ringat síró dallamokat.

Nagy kék kapuja égbolt végtelennek
nyitott, s benne, véled, valaki áll:
félig ismerős, félig ismeretlen,
büszkén koldus, tűnődően király.

A pázsitfű barnán lengő kalásza
mesékbe illő, átintő ...

Szívem mindig epekedve vár téged!
Lelkem mindig siránkozik utánad!
Testem mindig vágyakozik irántad!
Mi ez ? Kérdezem én!
Én aki mindig várta hogy szeressék.
Én aki elveszett e világban.
Szerelem a javából?
Szerelem! Hisz e jelek, mit érzek irántad lángoló tűzként csapnak le a szívem mélyére.
S ezt senki nem ...

Te vagy számomra a csillogó fény az éjszakában!
Te vagy a szívemnek, legnagyobb gyémántja!
Te vagy ki egykoron főnixmadárként repített el a puszta homályba!
Te ki lángoló tűzként élsz a szívem mélyén!
SZERETLEK!

Kérhetsz bármit tőlem..
Csak azt ne, ne lássak.
Kopár sivatag lenne létem,
ha többé nem csodállak..

Kiszáradt tavamat,
forrásvized kelti létre.
S peremén kavicson,
virág nyílik szépre..

Mint tűző napfény,
vakítva szemem..
Így hulljon inkább könnyem,
mint borult völgyemen.

Nem baj, ha nem ...

Versben és eredeti, Bashó féle haikuban…

A búzamezők
Napjai már lejártak.
Pékek öröme.

*

Tűző napocska
Aranya kalászt érlelt.
Roppanó kenyér.

*

Boglyák glédában,
Nap még tüzes csókot oszt.
Árnyékban sincs hűs.

*

Bennem ég még tudat, hogy a nyár ...