A vágy vonata úgy rohan,
mint két szív zakatol.
Szikrát szórva fut velünk,
megáll-e valahol?

Ha vágy hajóján utazunk,
vitorlák dagadnak.
Álmaink, mint könnyű szél
bele-bele kapnak.

A vágy hintója csodaszép,
tüzes ló ragadja.
Igaz szerelmes szívét,
másnak nem adhatja.

A vágy virága gyönyörű,
mély illata ...

Még itt van a május,
illatos a teste,
ruhája áttetsző,
virág van ráfestve.

Orgona és akác,
bazsarózsa rajta,
s mint a piros pipacs,
oly tüzes az ajka.

Mikor friss záporként
május könnye pereg,
mindent megújító
boldogság könnye ez.

Szivárványt ragyogtat
fölöttünk az égen,
eme égi kapun
búcsút int majd ...

Fehér virágok,
fekete fátyol...,
egyetlen képem
arról a lányról...

Fekete kesztyű
fehér kacsókon,
azon a fotón
ott ég a csókom...

Tengerre szállt ő,
a napok telnek,
nagy hajó hozza,
őt..., s a szerelmet...

Futnak a habok,
földre lép újra,
tíz kecses ujját
hajamba túrja...

Könnyes szemével
szemembe néz ...

Aranyeső nyílik áprilisban,
hajnali homályban napsugár költ.
Zsenge füzek ága halovány-zöld,
kikelet lábnyoma újra itt van.

A virágos rét már fényre éled,
tavasz tűzvarázsa bennünk bujkál.
Szerelmet szül, ami mireánk vár,
megláttalak, s rabod vagyok végleg!

Szép szemednek lettem én bolondja, ...

Érdekes volt. A gyermek összerázta,
s új ábrát hozott csaló szimmetriája
a csőtükörben. Jégkristályok éke
ugrott legtöbbször a szemem elébe,
de sok más képet bűvösen kibontott,
összerakott, ragyogtatott, megunt ott
e játék. Úgy terveztem: írok róla,
most, hogy az életem kaleidoszkópja
emlékekből ábráit összerakja,
de hullni kész ...

Hangok futnak, majd egyesülnek, -
zsongás ringat csillogó csendet.
Fent felhő: tejjel megtelt emlő.
Édes lustaság oly kelendő!

Öröknek elhitt pillanat van:
Szellem alszik bezárt palackban.
S lehet: csak én? Át üvegálmon
holnapok piros tüzét látom.

Gyümölcsök érnek és beérnek,
hoznak méz sárgát, mélyen kéket,
ígérő ...