Cibere patája nem csúszik a jégen
Kókány elolvasztja körben a havat
Pöszmöte a felhőket számolja az égen
Sutty már a teli zsák nyakán matat

Cibere a farkára kötözi a szellőt
Kókány a szarvával forralja a vizet
Pöszmöte elcsórja az óesztendőt
Sutty a kályhában kioltja a tüzet

Majd meg tudjuk, hogy ki a jó ki a rossz
Mikulás apó ...

Élete gyertyája a csonkig leégett,
halványakat pislog, érzi már a véget.
Néhány elnyűtt bútor dereng a homályban,
roskad a vén asztal, szú perceg a fában.

Utcán egy autó zörögve elhalad,
rezgése megtölti a rideg falakat,
s a reflektorokból az erős fénynyaláb
a poros ablakon átverekszi magát.

Végigfut a falon, felvillant egy ...

A vágy vonata úgy rohan,
mint két szív zakatol.
Szikrát szórva fut velünk,
megáll-e valahol?

Ha vágy hajóján utazunk,
vitorlák dagadnak.
Álmaink, mint könnyű szél
bele-bele kapnak.

A vágy hintója csodaszép,
tüzes ló ragadja.
Igaz szerelmes szívét,
másnak nem adhatja.

A vágy virága gyönyörű,
mély illata ...

Még itt van a május,
illatos a teste,
ruhája áttetsző,
virág van ráfestve.

Orgona és akác,
bazsarózsa rajta,
s mint a piros pipacs,
oly tüzes az ajka.

Mikor friss záporként
május könnye pereg,
mindent megújító
boldogság könnye ez.

Szivárványt ragyogtat
fölöttünk az égen,
eme égi kapun
búcsút int majd ...

Fehér virágok,
fekete fátyol...,
egyetlen képem
arról a lányról...

Fekete kesztyű
fehér kacsókon,
azon a fotón
ott ég a csókom...

Tengerre szállt ő,
a napok telnek,
nagy hajó hozza,
őt..., s a szerelmet...

Futnak a habok,
földre lép újra,
tíz kecses ujját
hajamba túrja...

Könnyes szemével
szemembe néz ...

Aranyeső nyílik áprilisban,
hajnali homályban napsugár költ.
Zsenge füzek ága halovány-zöld,
kikelet lábnyoma újra itt van.

A virágos rét már fényre éled,
tavasz tűzvarázsa bennünk bujkál.
Szerelmet szül, ami mireánk vár,
megláttalak, s rabod vagyok végleg!

Szép szemednek lettem én bolondja, ...