Látni vélni lelked színét
Mint érezni a napfény ízét
Lágy szellő ha megsimít Mosolyogj ha felderít

Mosolyod majd elhervad
Ha az idő hallgattat
Esőfelhő közeleg
Ez mossa el köteled

Kötél nélkül táncolhatsz
Táncos lábbal szaladhatsz
Ha a futásod véget ért
Pihenj meg ...

Tüzes teste
dal a lelke,
színe selymes,
íze testes,
fínom léte
asztal éke!
A bornak pohara
a jókedv forrása,
az ital varázsa
lánycsók cuppanása!
Bort a pohárba, bút a kukába!
Íze, illata
jó bor sajátja.
Bátran kiáltva
zengném világba:
jó bort a pohárba,
csókot az arcunkra!
Vidító dalokat ajkunkra!
Fújja, fújja, ki ...

Különös fény messzi tájról
súgja felém a láthatárról
a dalt...

Szép szólamú ének,
mint az álom lebeg,
s ott áll magában előttetek,
a fény és a láz.
Csak várja, hogy elkapják
fáradt karjaid.

A magányos bogárhad
a szellőkben kering,
azt hiszed köztük vagy,
de zuhansz már megint.

Mint meddő tünemény
szemed ...

Mottó:
„S a nép hajdan csak eledelt kívánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert a jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti
Isten kezét el nem kerülheti…”
Petőfi Sándor: A nép nevében. Részlet.
...

Bennem sorokat, versszakokat érlel, témákat szül e táj.
Itt élt Ady Endre, Tóth Árpád, Csokonai Vitéz Mihály.
A történelem itt is nemcsak zajlott, hanem most is zajlik.
Csatazaja évszázadok óta jó messzire elhallatszik.
De a tudomány ,,tüze\\\" is az egek magasáig lángol,
s terjeszti a tudós élet bölcsességét e városról!

Ünnep jön, megy. Az ünnep: látszat-élet.
Elnézem fényfoltozott köpenyének
lengését, és a gyermekkorból látom
felnőttjeit, akik kártyacsatákon
talán találtak gondjaikra enyhet.
Lehet, mégsem. Ám merengtet-melenget
a könny, a múlt, megannyi látszat-béke,
pohárkoccintás csengő menedéke..
..s a harcos szél már vitte is a csendet,
ablakkeret ...