Rossz korral, - és korával összetöpped
az ember kedve. Hiheti a többet, -
de kérdi már: más mérlegen mit érne
Kosztolányi Hajnali részegsége?
Jó. Égi bált látott fent élénk Szépen, -
s ki tartotta lent, háza ketrecében?
Be-becsaphatta önmagát, vigyázón,
de intő árnyék átbújt fénytelt zászlón.

Ugat a dog, gőg-palota kövére
ha ...

Törött orrú Győző új esernyőt vett

s félt nagyon, hogy ellopják, így előre

írt otthon egy papírra szöveget

és amikor a kocsmában letette



az ernyőjét, a kis fecnit rátűzte:

„ Ez az esernyő egy bokszoló ürge

tulajdona, aki három perc múlva

visszajön.” Mikor indult haza, ...

Ágakból rajzolt szűrt fény ördögarcot
a tóra. Dél lett. Rejtőző harangok
megkondultak, nap gurult varázsszóra,
s nagy tükrön zengett arany csillagóra.

Úgy voltam ott, hogy nem is voltam, mégsem
felejthetem el bűvös köpenyében
azt a tájat! Fehér felhősirályok
havas szárnyukon pici gyermeklángot

vittek, időt, szikrákat szórt a ...

Külvárosban barangoltál, s barangolt
benned sötétlő külvárosi éj.
Most is sötétlőn szomorú a lélek, -
bár tűzfalakon reklámfény mesél.

Minden más lett, de minden úgy lett mássá:
lényegében ugyanaz valahol.
A népmaradvány fázósan tudatlan,
és robotba (vagy állásért) lohol.

A tömeg? Nincs. Az ...

Arab, nem arab, kínarcú halott
minden eszme, mely a Gondolatot
nem tűri meg. Még akkor is, ha győz,
s rabszolgák hátán gőggel ott időz
a trónusa, két dőlő kor között, -
és hirdeti, hogy uralma örök.

Arab tüzek, felülről nézek én
rátok, és nincsen közeli remény
bennem, tudom: a népek ostora
lesz rosszul elhitt Krisztus, Jehova,
Allah, ...

Lágy erezettel terül a piros fény az égen szét
gyújtva a szürkülő égen a nyugvó Nap fénytüzét.
A felhők az égen lassan-lassan az éjbe úsznak,
lassacskán az égen már nyoma sincs a nemrég volt napnak.

A felhők változatossága gyönyörködtet.
Pazar tárlatot köszönhetek a felhőknek.
Szép lassan ráül a nappalba fáradt tájra
az éj pihenést ...