Nincs furcsább tárgy, mint ez a hosszú-hosszú,
sokszínű csík, amely, mikor lecsap,
fel-felvillan aranyfogsor-ígéret,
selyemgyönyörrel befont pillanat
kéje kacsint kéken, bűvös-pazarlón
test árasztja csábító melegét,
de más helyen, az árnyaktól sötétlő
korbácstest-részen hold jajong zenét,
fehéren izzót, s meggörnyed a lélek,
s ha ...

Kék altatta a kéklő szemeket.
Jöttek ismerős ismeretlenek:

élénk arany pontok árnyék alól,
rigófüttyök ujjongtak valahol,

csőr kopogtatott málló kérgű fát, -
majd csendé lett erdőszéli világ,

de rét feletti felhőn ottmaradt
hóláng fehér, felzengő pillanat.

Gyönyörűt ígért délutáni csend:
messze vágyó fűtenger ...

Rossz korral, - és korával összetöpped
az ember kedve. Hiheti a többet, -
de kérdi már: más mérlegen mit érne
Kosztolányi Hajnali részegsége?
Jó. Égi bált látott fent élénk Szépen, -
s ki tartotta lent, háza ketrecében?
Be-becsaphatta önmagát, vigyázón,
de intő árnyék átbújt fénytelt zászlón.

Ugat a dog, gőg-palota kövére
ha ...

Törött orrú Győző új esernyőt vett

s félt nagyon, hogy ellopják, így előre

írt otthon egy papírra szöveget

és amikor a kocsmában letette



az ernyőjét, a kis fecnit rátűzte:

„ Ez az esernyő egy bokszoló ürge

tulajdona, aki három perc múlva

visszajön.” Mikor indult haza, ...

Ágakból rajzolt szűrt fény ördögarcot
a tóra. Dél lett. Rejtőző harangok
megkondultak, nap gurult varázsszóra,
s nagy tükrön zengett arany csillagóra.

Úgy voltam ott, hogy nem is voltam, mégsem
felejthetem el bűvös köpenyében
azt a tájat! Fehér felhősirályok
havas szárnyukon pici gyermeklángot

vittek, időt, szikrákat szórt a ...

Külvárosban barangoltál, s barangolt
benned sötétlő külvárosi éj.
Most is sötétlőn szomorú a lélek, -
bár tűzfalakon reklámfény mesél.

Minden más lett, de minden úgy lett mássá:
lényegében ugyanaz valahol.
A népmaradvány fázósan tudatlan,
és robotba (vagy állásért) lohol.

A tömeg? Nincs. Az ...