Hónap soroló

Január, sokat ígér, de mit ád?
Adó helyett nyereséget?
Nagy gond helyett boldog éltet?
Ugyan milyen lesz az újesztendő?
Álmot valóra váltó, reménykedő,
Rendet, nyugalmat, biztonságot ígérő?

Február, testünk-lelkünk új tavaszra vár.
Egy-egy fénylő napsugár,
Borult égből süssön ránk,
Reményt küldjön ...

Vártam a híreket, s teltek a lapok,
az Angyalom addig kapott egy Napot.
Szép sárga volt nappal, vagy arany színben játszott,
Angyalom örült, hiszen mindig olyanra vágyott.
Irigykedve elbújtak az éjben a csillagok,
kettesben hagyták Őket, legyenek boldogok.
Igen. Az égen Ő lett most már az úr,
maga mellől mindenkit kitúrt.
Fénysugara, csak az ...

Az ember megy, de az emlék marad,
A láng kialudt melyből füst fakad.
Gyertya lángja az új reményt képviseli,
Amely az életet segít átvészelni.

Emlékek ezre kering fejemben,
A forró gyertyát tartom kezemben.
Melyet egy hirtelen szellő megöl,
Csupán a füstjét hagyta emlékül.

Eme füst a szemeimbe szökken,
S állok az életben ...

Cogito ergo sum

Cogito ergo sum. Gondolkodom,
tehát vagyok.
Eluralnak a gondolatok.
Szelídek, szilajok, vadak,
agyamba vésve, hogy fájjanak!
Tehát, vagyok. Élek, dolgozom.
Tudok sírni és nevetni,
de nem tudok feledni!
Miért? Miért vannak a miértek?
Mért van az, hogy én ezt nem értem?
Mért háborog az óceán vize,
a végtelen ...

Az éj sötét, vak és hideg,
a világ zord, vad és bánt.
Ki hoz békét a földre,
ha nem te, ó kis gyertyaláng!

E sötét reménytelenség honába
ki hozhat örömöt, lángot,
ha nem a te fényed melege,
ó kis gyertyalángom.

Te adod a reményt az utolsó percben,
míg te égsz fényedtől múlik a félszem.
Advent nagy hírének bátor ...

Az ember mint egy gép úgy mozog,
Bár nem mutatja, belül zokog.
Nincs ember, mely tűri e munkát,
Halálért vív, tűzön vizen át.

Mint a gépek csak hajt előre,
Így ez lesz pokolra vivője.
Az ember él! Hidd csak magadról,
Hit nem lesz monoton hajszából.

Egy lebegő rém keringett felettem,
Melynek ...