Fehér ágyamra
rácsodálkozott a téli alkony,
gondolatom
összevissza botorkálva
barangol,
magasan függő infúzió
cseppekben csöpög...
Nem adom az életem,
benne a szépet keresem,
hiába forog a szoba,
lábaim sem visznek sehova,
csak azért is a tavasz és a nyár
kézen fogva
tűzként törjön ...

Vendégségben

Illedelmes vasárnapon
teát ittam vendégségben,
merengve a lucskos havon
ücsörögtem szép szerényen.

Egyszercsak egy nagyobbacska
rojtosfülű kandúrmacska
rámvillantja tüzes szemét,
alig állom tekintetét!

Következő pillanatban
- semmi cécó – ölbepattan,
nem kéri ki véleményem,
mit szólok most ...

Hónap soroló

Január, sokat ígér, de mit ád?
Adó helyett nyereséget?
Nagy gond helyett boldog éltet?
Ugyan milyen lesz az újesztendő?
Álmot valóra váltó, reménykedő,
Rendet, nyugalmat, biztonságot ígérő?

Február, testünk-lelkünk új tavaszra vár.
Egy-egy fénylő napsugár,
Borult égből süssön ránk,
Reményt küldjön ...

Vártam a híreket, s teltek a lapok,
az Angyalom addig kapott egy Napot.
Szép sárga volt nappal, vagy arany színben játszott,
Angyalom örült, hiszen mindig olyanra vágyott.
Irigykedve elbújtak az éjben a csillagok,
kettesben hagyták Őket, legyenek boldogok.
Igen. Az égen Ő lett most már az úr,
maga mellől mindenkit kitúrt.
Fénysugara, csak az ...

Az ember megy, de az emlék marad,
A láng kialudt melyből füst fakad.
Gyertya lángja az új reményt képviseli,
Amely az életet segít átvészelni.

Emlékek ezre kering fejemben,
A forró gyertyát tartom kezemben.
Melyet egy hirtelen szellő megöl,
Csupán a füstjét hagyta emlékül.

Eme füst a szemeimbe szökken,
S állok az életben ...

Cogito ergo sum

Cogito ergo sum. Gondolkodom,
tehát vagyok.
Eluralnak a gondolatok.
Szelídek, szilajok, vadak,
agyamba vésve, hogy fájjanak!
Tehát, vagyok. Élek, dolgozom.
Tudok sírni és nevetni,
de nem tudok feledni!
Miért? Miért vannak a miértek?
Mért van az, hogy én ezt nem értem?
Mért háborog az óceán vize,
a végtelen ...