Sötétben várni világok halálát,
Csendben megölni sötétlő virágát.
félve remegni egy gyertya tüzénél,
ha tehetnéd, te mégis mi mindent remélnél?

lennél-e ostroma lidércek várának?
lennél-e gyilkosa felszínes álcáknak?
Letépnéd-e leplét a szenvedő halottnak?
mutatnád-e sebzett lelked, ordító fagyoknak?

Azt hiszem nem ...

Miért van az hogy mindig az ég el a tűzben,
ki megtenne bármit, hogy más meg ne égjen?
mért nem az ég végre, ki bárkit önző módra,
cserben hagyna számítva egy émelyítő csókra.

Mért nem szúrja át forró kés a szívét,
mért nem érzi nedves ajkán a vérnek fémes ízét?
mért nem issza fenékig a keserű ...

Ismerős az érzés,
én mégis tűröm,
démonaimat
messze űzöm.

Ismerős az érzés,
hogy meghalni kéne,
de száradjon kezemre
kedvesemnek vére?

Meghalni kéne,
de így nem lehet.
Megölni őt?
Egy ártatlan gyermeket?

Gyilkolni kéne,
vérben ázni!
Ha szemembe néznek,
hahotázni!

És kacagni ...

Száll a füst, parányi tüzek égnek,
Ma tűnik csak a temető szépnek.
E napon, mikor árvák oda lépnek,
Hol szüleiktől búcsúztak el végleg

Mikor anyák szíve egy hatalmasat roppan,
Mert kicsikéjük szíve már soha sem dobban.
Testévek, rokonok, régi cimborák,
Hozzátok is eljött oly sok jó barát.

\'Bárcsak itt lennél!\' ...

Meztelen est sóhaja hull
arcomra, s puha szénpillái
lágyan magukba hunynak. Csillag-csendet
iszom a holdfény vánkosán,
csupasz vállamra simul
gyöngyköntöse. Álom lián nyíl
a percek tenyerén, csókolva reszket
fölém az éj...Ében-mámorát
kortyolom, míg leheletszirma
átölel, s akár derengő emlékfűz,
rám hajolva ...

Szívemben csillogó drágakő
Szívemben élő drága Nő
Szerelmed tűzpiros égő rubin
Mely áthatol a magány falain
Örök életre kötök szövetséget Veled
Engedd, hogy bearanyozzam életed
Ó, Te szeretett drága Nő!
Szívemben csillogó drágakő!

Szívemben lángoló szerelem
Egyedül Te kellesz ...