Lesznek még könnyező éjszakáimon
ölelő, izmot ernyesztő álmaim?
Lesz még a fekete csendben nyugalom
ami elfedi őrjítő vágyaim?
Mikor jön már fátyolfényű hajnalom?
Mikor hullanak le tűz csillagaim?
Mikor nem üvöltöm többé: Akarom!
Mikor fúlnak csendbe végleg dalaim?
Ha átölelsz ...
Olvasták: 556
Az Ön versének a helye...
Drága szentem, én lelkem,
Lejjebb vették a fényedet,
Fényed fázik, fáradt fejed ázik,
Hiány gyötri a lelkedet.
Szárnyaszegett sas madár vagy,
Repülnél, de nem lehet,
A bárányos felhők fölé,
Fényes lelked nem mehet.
Társad vár rád türelmesen,
Megmutatja a fényeket,
Kinyílik a tiltott ajtó,
Megleled a ...
Olvasták: 607
Arany János is sokat szenvedett,
Mire a \'Toldi\' után pihenhetett.
Megfogadtam hát neki ,
Ajándék lesz e költemény
Kifordítom teljesen és szépen,
Amit megírt olyan nehézen.
Nagyszalonta népe majd látja,
Hogy Arany Rezesnek barátja.
Nem vagyok tán olyan mint Ő,
Művelt, bölcs ember, költő
De pályázatát átírom,
S ezért nem ...
Olvasták: 980
Az évek gyorsan múlnak,
Peregnek a percek,
Álljunk meg egy szóra,
Ünnepelni jó ma.
Összegyűlt a család,
Apraja és nagyja,
Tiszteletét teszi,
S mindezt szívből adja.
Oly sok nehéz év után,
Büszke lehetsz arra,
Felneveltél öt gyermeket,
Sok áldozatot hozva.
Önerődön felül,
Megtettél te mindent,
S ...
Olvasták: 1744
Mint i-ről a pont,
kenyérből a kovász,
néma vonatból a kerékzakatolás,
mint éjből a hold,
hajnalból a pára,
kiszáradt meder zúgó folyamárja,
mint napból a fény,
bánatból a sóhaj,
ima a templomból,
kérésből az óhaj,
mint szívből a vér,
virágról a szirom,
férfi karjából a mindent bíró izom,
mint rétről a ...
kenyérből a kovász,
néma vonatból a kerékzakatolás,
mint éjből a hold,
hajnalból a pára,
kiszáradt meder zúgó folyamárja,
mint napból a fény,
bánatból a sóhaj,
ima a templomból,
kérésből az óhaj,
mint szívből a vér,
virágról a szirom,
férfi karjából a mindent bíró izom,
mint rétről a ...
Olvasták: 839
Körülvett a sötét csend, egyedül voltam,
álltam némán és rád gondoltam,
de hangod a csendet nem szakította meg.
Néztem a holdat, mosolygott a jó Öreg.
Táplálta bennem a reményt, hogy még egyszer találj meg.
Sóhajom szállt felé - ó, hol lehetsz?
S éreztem, hogy titkon még szeretsz.
S a nyári emlékek végigsuhantak fejembe,
száz ...
álltam némán és rád gondoltam,
de hangod a csendet nem szakította meg.
Néztem a holdat, mosolygott a jó Öreg.
Táplálta bennem a reményt, hogy még egyszer találj meg.
Sóhajom szállt felé - ó, hol lehetsz?
S éreztem, hogy titkon még szeretsz.
S a nyári emlékek végigsuhantak fejembe,
száz ...
Olvasták: 550