Meztelen est sóhaja hull
arcomra, s puha szénpillái
lágyan magukba hunynak. Csillag-csendet
iszom a holdfény vánkosán,
csupasz vállamra simul
gyöngyköntöse. Álom lián nyíl
a percek tenyerén, csókolva reszket
fölém az éj...Ében-mámorát
kortyolom, míg leheletszirma
átölel, s akár derengő emlékfűz,
rám hajolva ...

Szívemben csillogó drágakő
Szívemben élő drága Nő
Szerelmed tűzpiros égő rubin
Mely áthatol a magány falain
Örök életre kötök szövetséget Veled
Engedd, hogy bearanyozzam életed
Ó, Te szeretett drága Nő!
Szívemben csillogó drágakő!

Szívemben lángoló szerelem
Egyedül Te kellesz ...

Megsárgult kép lóg a falon
Könnycsepp fut le arcodon
Nem vagy már fiatal se vagány
Szívedbe mart a vasfogú magány!

Ott állsz a tömegben, egyedül
Ellopták álmaid észrevétlenül
Nézed az emberek seregét
Egynek se tudod a nevét!

Bensődben dúló, örök háború
Fekete álarc mögé bújt gyanú
Nincstelen valóság romlott ...

Az élet tajtékzó viharában
Hánykolódó lélekvesztő,
Emberi roncsokból felszálló
Sikoly, mily dermesztő!

Semmivé lett üres vágyak,
Hiányt pótló tárgyak,
Reszkető kézzel tartott,
Hervadó olajfaágak.

Cirkusz porondján tolongó
Kíváncsi, néma tömeg.
Vérre szomjas, tébolyultan
Meredő, üveges szemek!

Füst ...

Láttam már amit akartál.
Mosogattunk itt már eleget,
kisírt szemeket.
Veled már unalmas lett.
Megint csak tévútra vezetett;
A szemed
világa megérintett.
De csak nevet.
Ez nem szerelem,
csak kinevet.
Hanem
fájdalom inkább
idebennt.
De nálam még tágra nyitott a tér,
Holdfénynél.
Ha másik cipő kell, ha a nőt ...

Erőszakos, rút kisded voltam én,
ikreket szülő anyácska, - gyilkosod!
öcsémet halva szülted-é,
vagy élt öt percet, nem tudom,
de ott a vér és jajgatás között
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy győztes, kis vadállatot,
ki megmutatta már, hogy mennyit ér:
mögötte két halott.

Mögöttem két halott,
előttem a ...