Mint i-ről a pont,
kenyérből a kovász,
néma vonatból a kerékzakatolás,
mint éjből a hold,
hajnalból a pára,
kiszáradt meder zúgó folyamárja,
mint napból a fény,
bánatból a sóhaj,
ima a templomból,
kérésből az óhaj,
mint szívből a vér,
virágról a szirom,
férfi karjából a mindent bíró izom,
mint rétről a ...

Körülvett a sötét csend, egyedül voltam,
álltam némán és rád gondoltam,
de hangod a csendet nem szakította meg.
Néztem a holdat, mosolygott a jó Öreg.
Táplálta bennem a reményt, hogy még egyszer találj meg.

Sóhajom szállt felé - ó, hol lehetsz?
S éreztem, hogy titkon még szeretsz.
S a nyári emlékek végigsuhantak fejembe,
száz ...

Egy érzés forróbb a Nap melegénél,
Hevesebb a legvadabb vulkán tüzénél.
Egy régi élet ontá utolsó csepp vérét,
Hogy felélessze az ikerláng erejét.

A hajnal szemének izzó látomását,
Idézve dalol az élet taván.
S milliónyi szikra boldogan cikáz,
A felkelő Nap émelyítő sugarán.

Itt fekszem újra ágyamon,
A tollam a papíron hagyja lábnyomom.
Lehunyom szemem s ott állok a tájon,
Mi után szívem csak vágyott.

Tüdőmig hatol a hideg levegő,
Ropog a hó, lágy szellő csípi arcom.
Búvó táj, hová őrült képzelet rejt.
De vágyból kovácsolt hideg képzelet.

S hegyek magasodnak előttem,
A hó és jég csupasz ...

Karcol a toll furcsa mintát a papírra,
Egy gyönge kéz mi görbén irányítja.
S az agyam gondolatait így vetem papírra,
A tudatom, gerincem velejét tördeli darabokra.

A foszlányokban ott van minden,
Ahogy a sorsod a holnapodban,
De nem feleded mi kitűzve volt,
Nem feleded mit az élet rád teherként ...

Lágyan leng gondolatom s a Nap csak csüng a horizonton.
Vérzik az ég alja s cseng a hegyek közt véres ajka.
Nem látni már a felhőt s a Hold is kibújni látszik.
El világ! Félre az utamból, itt az én időm következik.

A lágy szellő sikítva fú bele a nyárfaligetbe.
S önti langyos csókjait az emberekre!
Messze szállnak a madarak, s héja csap ...