Kéjes éjjeleken át hallgatom gondolataim hadát,
Fénylő csillagokra tekintve a suttogó szelek dallamát.
\'Eljövök ÉN érted, szívedbe zárom mit indítékom enged.\'
Piruló pillanatok terelnek messze fellegembe,
S e lángra lobbanó örökkévalóságnál szebbet,
Nem talál már az ember, s ha lüktető lélegzetek nyelnek el testben,
Idomul a szellem azt ...

Amikor a fecskék
messze-messze szállnak,
hideg szél tapossa
a tarka-barka tájat.

Új ruhát ad reá,
vörös színű álmot,
kergetőző leveleket,
halkan síró fákról.

Madárdalt elaltat,
tücsköknek zenéjét,
Nap tüzét eloltja,
szelídíti fényét.

Hűvös éjt kavargat
az ásító tájra,
kikeletig ő lesz ...

Őszi tájat karcol
szívemre a bánat,
tarka színű álmok
immár tova szállnak.
Elfárad a parázs,
dér könnye öntözi,
csipke takaróját
dermesztőn rászövi.
Szürkeség vesz körül,
elhaló remények,
őszi tájjal én is
megpihenni térek.

Megpihenni térek,
ó, mégsem nyughatom,
szememből a könnyem
állandón ...

Tudtam, hogy jönni fogsz, vártalak nagyon,
Egy nyári, tűzforró hétvégi napon!
Megláttalak, hevesen dobogott szívem,
Éreztem Te vagy, az igazi nekem!

A napfénye elvágódik szépséged előtt,
Hogy láthasson, szétnyitja az ámuló felhőt!
A formád íves, fényes, ötletes,
Te gyönyörű Kawasaki Zé hétötvenes!

Egyedül vagyok a sötétben.
Mit értem el így eddigi életemben?
A magány arca símogat rég,
Gyógyszert ellene nem találtam még.
A magány mindenestől felemészt,
Megcsócsál aztán megemészt.

Menj innen magány, hagyj magamra!
Ne avatkozz bele az én dolgomba!
Te ki mindenemet megemésztetted.
Nem siíok, nem nevetek mert ezt tetted.
Nem ...

Bátorságért kiáltottam magamban.
Elszántságot kölcsönöztem énemnek,
Lesz, ami lesz, ne futamodj! Tettem fel a tétet.
Éreztem, semmi sem lehet úgy,
Mint azt érezni, s látni vélem. Ám, és íme.

Megtörtént a csoda, - akartam, - 'megtört a jég\'.
Mit is írok, - nincs itt jég, - ez, az Érzelem!
A drága lélek kapuja nyílt meg felém, s ...