Szád már néma volt,
csak szemed súgta, hogy szeret.
Pillantásod átkarolt,
s Te így mondtál nemet

A két szemed szeretett legtovább,
az nem enged új útra,
s ha mégis járnám új út porát,
szívem újra csak rád találna.

Arcom a porba hullna,
s én újra meg újra,
akkor is csak néznék a holdra,
talán ő rejtette szemed a ...

Vidulva bor között a férfi,
Édenbe pillant a poháron át,
S századszor újra felidézi
Örökre elrepült diákkorát.

Emléke most is melegen forr.
Gondunk mi volt?...könnyű arany pihe,
Midőn azt hittük, a professzor
Csínyünket az orrunkról nézi le.

Nincs, nincs menekvés e varázstól!
Szívéből még az sem törölheti:
Ki mert ...

Kéjes éjjeleken át hallgatom gondolataim hadát,
Fénylő csillagokra tekintve a suttogó szelek dallamát.
\'Eljövök ÉN érted, szívedbe zárom mit indítékom enged.\'
Piruló pillanatok terelnek messze fellegembe,
S e lángra lobbanó örökkévalóságnál szebbet,
Nem talál már az ember, s ha lüktető lélegzetek nyelnek el testben,
Idomul a szellem azt ...

Amikor a fecskék
messze-messze szállnak,
hideg szél tapossa
a tarka-barka tájat.

Új ruhát ad reá,
vörös színű álmot,
kergetőző leveleket,
halkan síró fákról.

Madárdalt elaltat,
tücsköknek zenéjét,
Nap tüzét eloltja,
szelídíti fényét.

Hűvös éjt kavargat
az ásító tájra,
kikeletig ő lesz ...

Őszi tájat karcol
szívemre a bánat,
tarka színű álmok
immár tova szállnak.
Elfárad a parázs,
dér könnye öntözi,
csipke takaróját
dermesztőn rászövi.
Szürkeség vesz körül,
elhaló remények,
őszi tájjal én is
megpihenni térek.

Megpihenni térek,
ó, mégsem nyughatom,
szememből a könnyem
állandón ...

Tudtam, hogy jönni fogsz, vártalak nagyon,
Egy nyári, tűzforró hétvégi napon!
Megláttalak, hevesen dobogott szívem,
Éreztem Te vagy, az igazi nekem!

A napfénye elvágódik szépséged előtt,
Hogy láthasson, szétnyitja az ámuló felhőt!
A formád íves, fényes, ötletes,
Te gyönyörű Kawasaki Zé hétötvenes!