Szép szemed könnyfátyolán át
Látom az üres világot
Érzem tested borzongását és
Kikészít a hiányod
Fekete rúzsod nyomát
Őrzöm még a ruhámon
S gyűlölök mindent ami
Rád emlékeztet
Még magamat is annyira
Utálom
Az égő kilincset markolom
Az ajtó forrón tüzel
A fájdalom ott marad
Az arcomon
Soha nem múlik ...

Szád már néma volt,
csak szemed súgta, hogy szeret.
Pillantásod átkarolt,
s Te így mondtál nemet

A két szemed szeretett legtovább,
az nem enged új útra,
s ha mégis járnám új út porát,
szívem újra csak rád találna.

Arcom a porba hullna,
s én újra meg újra,
akkor is csak néznék a holdra,
talán ő rejtette szemed a ...

A Hajnal Tündérek fénye tábortűzként lángoló,
élénken csillámló, bár múló, de mégis
igen nagy fényerővel a hajnalt bitorló,
bár leszedték, de mégis látható, csontodra vetülő

a kora reggel szürke fényű bőréből előugró,
az éji álom után szemedre szürke fényként ülő,
új nap igen szép ...

Szép szülőföldem az Alföld nekem,
ott szárnyal vélem a képzeletem.
Akácos úton a porban megyek,
dűlőút árkában szedret szedek.

Búzaföld szélén jár vándorbotom,
délceg fű meghajlik lábnyomomon.
Lapú zöld levele nézd, int felém,
pók selymes hálóján játszik a fény.

Távolban rónaság vár, hívogat
nékem még tartogat ...

Szívem húrjait ha rád hangolnám,
hét lakat alatt tartott titkaid
ajtaját én könnyedén kinyitnám
és átölelném féltett kincseid.

Mint mikor téged megölellek
édesen ismerős lenne minden,
hidd el kedves, semmi sem lep meg
hiszen szíved tükre az én szívem.

Ha te pendülsz, én is rezdülök,
lélektáncban egymást ...

Már a fény se néz rám, mindig csak engem nézett.
Mint én, mikor a szemedbe nézek, benne látva magam a pokol tüzébe égek.
Azt mondtad mindig, sosem írok szépet, én néztem,hogy semmit sem értek.
Pedig írhattam volna, anélkül hogy kelljen kérned...