Rossz felkelni ,érezni s látni magam,
Hogy szenvedem végig göröngyös utam.
Kiapadni látszik kimeríthetetlen kutam.
Bőszen ér utol a sor mi elől futottam.

Halad tovább a szekér lassan, komoran,
A köd elfed mindet, hideg van.
Farkasok üvöltenek az erdő szélén,
Holló károg baljósan egy faág végén

Tüdőmet égeti a hideg levegő ...

Ha a Napba nézek,
Mintha szemed látnám:
Megégek, elégek.

Ha a tűzben járok,
Mintha ölelnélek-
Nyaldosnak a lángok.

Ha pokolba indulok,
Csábos tested csábít:
Bűnös gondolatok.

És ha mennybe megyek,
Jóságos angyalok,
Ég, Isten veletek!

Tatjána iránt érzett szerelme Anyegin szívére tört,
búskomoran forgatja kezében a hideg pengéjű tőrt.
Tán még lehet, utoljára, tán még meggyőzhetem,
hogy jöjjön, pártoljon hozzám mert szívből szeretem.
Elhatározza hát, felkeresi utoljára édes Tatjánáját,
s elmondja, hogy ara legyen, karolja az ő oldalát.
Szívében félelem, kétségbeesés ...

Az ördög nevet s a fekete angyalok táncot járnak az éjfekete boltozaton,
kénköves csizmájukkal szikrát csaholnak, mint vad kutyák a padozaton.
S ördögi torkuk feketesége egyfolytában kilátszik nevetésük alól mélyen,
így mulatoznak a borisszák, s derengenek régi tivornyák az emlékeken.

Fekete lovak mentén húzott éjsötét szekéren vágtat a ...

Lassan vége lesz a nyárnak,
A meleg napok vörös alkonyának.
A szerelem megannyi forró csókjának,
Amit a Nap ad a Föld arcának.

Közeledik az őszi napok varázsa,
A sárgásbarna falevelek hullása.
A Nap előbb tér nyugovóra,
Egyre kevesebb látszik belőle nyugatabbra.

Beköszönt a zord hideg tél,
Mindenki a legjobban ettől ...

A csöndemben most nincs más, csak Én
és amit beleviszek. És most legmerészebb
női lényemből húzlak elő, mert félek, hogy
elveszítelek vagy elveszítesz vagy elveszünk...

Mert néha, amikor nem látlak, elszomorodom
és átölel a fájdalom. Az évek most tompán
zsibbadnak bennem és csak céltalanul sétálok
nélküled. Félúton megállok, ...