Bársonyos éjszakák,
kábult hajnalok,
rohanó nappalok.
Ketyegő óra,
pergő idő,
nyüzsgő tömeg,
rövid élet.
Pattogó tűz,
meleg szoba,
lenyugvó nap,
hideg éjszaka.

Fájt mikor azt mondtad,
Ez a virágzó kapcsolatunk vége.
Nem éreztem semmit mégis fájt,
S egy esélyt adtam a holnapnak.

Kis világom azóta fél és üres.
Én egyedül ott maradtam.
S csak alvadtvér maradt garatomban,
S elmetszette légcsövem haragod.

A sors pengéjén az élet mindig fen,
Szét szakadt a páncél gyönge ...

Szép szemed könnyfátyolán át
Látom az üres világot
Érzem tested borzongását és
Kikészít a hiányod
Fekete rúzsod nyomát
Őrzöm még a ruhámon
S gyűlölök mindent ami
Rád emlékeztet
Még magamat is annyira
Utálom
Az égő kilincset markolom
Az ajtó forrón tüzel
A fájdalom ott marad
Az arcomon
Soha nem múlik ...

Szád már néma volt,
csak szemed súgta, hogy szeret.
Pillantásod átkarolt,
s Te így mondtál nemet

A két szemed szeretett legtovább,
az nem enged új útra,
s ha mégis járnám új út porát,
szívem újra csak rád találna.

Arcom a porba hullna,
s én újra meg újra,
akkor is csak néznék a holdra,
talán ő rejtette szemed a ...

A Hajnal Tündérek fénye tábortűzként lángoló,
élénken csillámló, bár múló, de mégis
igen nagy fényerővel a hajnalt bitorló,
bár leszedték, de mégis látható, csontodra vetülő

a kora reggel szürke fényű bőréből előugró,
az éji álom után szemedre szürke fényként ülő,
új nap igen szép ...

Szép szülőföldem az Alföld nekem,
ott szárnyal vélem a képzeletem.
Akácos úton a porban megyek,
dűlőút árkában szedret szedek.

Búzaföld szélén jár vándorbotom,
délceg fű meghajlik lábnyomomon.
Lapú zöld levele nézd, int felém,
pók selymes hálóján játszik a fény.

Távolban rónaság vár, hívogat
nékem még tartogat ...