Szívem húrjait ha rád hangolnám,
hét lakat alatt tartott titkaid
ajtaját én könnyedén kinyitnám
és átölelném féltett kincseid.

Mint mikor téged megölellek
édesen ismerős lenne minden,
hidd el kedves, semmi sem lep meg
hiszen szíved tükre az én szívem.

Ha te pendülsz, én is rezdülök,
lélektáncban egymást ...

Már a fény se néz rám, mindig csak engem nézett.
Mint én, mikor a szemedbe nézek, benne látva magam a pokol tüzébe égek.
Azt mondtad mindig, sosem írok szépet, én néztem,hogy semmit sem értek.
Pedig írhattam volna, anélkül hogy kelljen kérned...

Rossz felkelni ,érezni s látni magam,
Hogy szenvedem végig göröngyös utam.
Kiapadni látszik kimeríthetetlen kutam.
Bőszen ér utol a sor mi elől futottam.

Halad tovább a szekér lassan, komoran,
A köd elfed mindet, hideg van.
Farkasok üvöltenek az erdő szélén,
Holló károg baljósan egy faág végén

Tüdőmet égeti a hideg levegő ...

Ha a Napba nézek,
Mintha szemed látnám:
Megégek, elégek.

Ha a tűzben járok,
Mintha ölelnélek-
Nyaldosnak a lángok.

Ha pokolba indulok,
Csábos tested csábít:
Bűnös gondolatok.

És ha mennybe megyek,
Jóságos angyalok,
Ég, Isten veletek!

Tatjána iránt érzett szerelme Anyegin szívére tört,
búskomoran forgatja kezében a hideg pengéjű tőrt.
Tán még lehet, utoljára, tán még meggyőzhetem,
hogy jöjjön, pártoljon hozzám mert szívből szeretem.
Elhatározza hát, felkeresi utoljára édes Tatjánáját,
s elmondja, hogy ara legyen, karolja az ő oldalát.
Szívében félelem, kétségbeesés ...

Az ördög nevet s a fekete angyalok táncot járnak az éjfekete boltozaton,
kénköves csizmájukkal szikrát csaholnak, mint vad kutyák a padozaton.
S ördögi torkuk feketesége egyfolytában kilátszik nevetésük alól mélyen,
így mulatoznak a borisszák, s derengenek régi tivornyák az emlékeken.

Fekete lovak mentén húzott éjsötét szekéren vágtat a ...