Töltés mentén bodzabokrok szaladnak,
és fémhang sort csattogtat a vonat.
Kis házak, kertek kevéssel beérik, -
s alamizsnát tán a holnap is ad.

Állomás jön. Nagyszájú jelszavával
harcot kurjant a keresztes vitéz
egy plakátról, - de, mikor lop a banda,
fő jogtudora sunyít, félrenéz.

Kakas rikolt. A merev megszokások
ellenszenves, szomorú ...

Akácvirág fehére forrt.
Van-e a van, volt-e a volt?

Hullt, hullt bámuló kék alatt
nyugtalan nyárfapillanat.

A fűben piros pipacsok
színe kiáltott, hallgatott,

s fényben, fényen, s árnyék alatt
szűnt, született új pillanat.

Mosolyod és tragédiád:
törékeny hídon mint jutsz át

pillanathoz, amely való
szépség, s nem ...

Egy kéz havas hegyet festett a kékre
felhő fehérből, és láng-messzesége
a lenti zöldig átlengett, ragyogott,
felébresztett, de álomvágyat hagyott.

Tavasz, s szépség, igazi, ébreszt, s altat.
Felébredőnek álombirodalmat
mutat, tájat, hol ébredés is álom, -
gyönyörű álom, valóért kiáltón.

A vers, ha ...

Patakparti tavaszról írjak verset?
Vagy inkább másról? Fehér nyárfapihék
hulltak, bennük kis magjuk reményt keltett?
Megállt könnycseppben bánat majd elég?

A víz sietett. Én már nem siettem.
Utam elfogyott, s célom sincsen: hova?
Anyag mozog, magát tovább teremtőn, -
s ez a Mozgás a Lélek ...

A két kutyád néztem, kedves Barátom,
s életünket e pazarló világon, -
együtt, s erdőt, urat játszó parasztot,
vissza sem köszönt, undort így fakasztott,
de előbb jött, és Te már meg sem láttad
hányadékát e polgári világnak..

Persze, jobb is van nála: ott a néne,
kutyája volt érzelem-menedéke,
de már meghalt (mármint bájos ...

Akácvirág fehére forrt.
Van-e a van, volt-e a volt?

Hullt, hullt bámuló kék alatt
nyugtalan nyárfapillanat.

A fűben piros pipacsok
színe kiáltott, hallgatott,

s fényben, fényen, s árnyék alatt
szűnt, született új pillanat.

Mosolyod és tragédiád:
törékeny hídon mint jutsz át

pillanathoz, amely való
szépség, s nem ...