Versében ,,Míg állni látszék az idő ...
mondta vágyakozva a híres költő.
Az idő akkor rohan, amikor nem illő
és akkor áll, amikor rohanhatna Ő.

Ünnep jön, megy. Az ünnep: látszat-élet.
Elnézem fényfoltozott köpenyének
lengését, és a gyermekkorból látom
felnőttjeit, akik kártyacsatákon
talán találtak gondjaikra enyhet.
Lehet, mégsem. Ám merengtet-melenget
a könny, a múlt, megannyi látszat-béke,
pohárkoccintás csengő menedéke..
..s a harcos szél már vitte is a csendet,
ablakkeret ...

Ahogy az égen a Hold, a Nap felragyog,
úgy jönnek elő a rímes verssorok,
rendeződnek szabályos, zárt formákba,
,,katonásan\\\" pontos versalakzatban
,,vonulnak\\\" az agyamból a papírra.
A tollam pedig azokat csak írja,
írja, csak írja, ha tintával bírja!

Fagy cipeli meggörbült hátán
az elhallgatott, merev utcát,
s figyeli tehetetlen isten:
lelket lehúzó szomorúság.

Szomorúság-isten, a könnyét
nem vigasztalják itt a fények:
mindent az ős HIÁBA őriz, -
közelt éppúgy, mint messzeséget.

Figyel a vers is, börtönrácsán
képzelet ül, - a Csillag álma, ...

Karácsony. Ez az év.. Sírnak a cinkék.
Havas könnycseppek dermedt földre hullnak.
Elképzelt Jászol. Bámulnak a barmok.
Fénylő búját mutatja fent a csillag.

Irányt nem ad. Nyugat, Kelet lezártan,
feketén merül el az éjsötétben.
Ki született meg? Leng imák palástja..
A Hit hiszi. Persze, nem tudja mégsem.

Ó, az emberek olyan könnyen ...

Hallgatom Heine sorait,
bölcsen magvas gondolatait.
,,Iszom\\\" Hine szép sorait.
Versei közöttünk ívelő híd.

Okít a szépre, okít a jóra,
gondolkodtat, tanít minden sora,
bölcsességre, bölcs szigorra,
int németes pontosságra.

Felhív józanságra,
tért nyit szívjóságra,
buzdít ...