Az emlék itt. Magasodnak házak,
fák és bokrok. Tulipános varázslat
lobbant pirosat, meg kíváncsi sárgát,
látod a Múltat, s az szívedbe lát át.
Hitted: jövőbe híd lesz minden utca,
de most könny fáradt szemgolyód befutja,
s bút visz a vér elsötétlő erekben, -
ily felejthető a Felejthetetlen?

Mint lehet ez? Ilyen múló a Szépség,
s az ...

A színek olykor, mint a gyermekek,
úgy futnak elénk fénnyel, s oly meleg
fénnyel ölelik a szemünket át,
hogy mögötte szív igaz pirosát
érezzük és könnycseppen-túli táj
tisztult egű öröme ránk talál.

Nekem drága mit vörösen mesél
az alkonyat, mely csillag-útig ér,
nekem drága ez a vér hozta szín,
eltűnődöm hiába-álmain: ...

Sándor barátom ujjongva fogad.

- Na, ne tiéd ez az új Suzuki?

Szépen átölelem, majd aggódva

így felelek: - Sanyi, most búsulni



volna kedvem, mivelhogy az enyém

is, meg nem is. - Pajtás, hogy érted ezt?

- Ha vásárolni kell, a nejemé,

ha kislányom színházba szeretne



menni, nos, akkor csakis az ...

Az évek során kolleganőm kedélymérője sose volt „görbe”
Mindig kiegyensúlyozott, egyenes vonalú volt,
Mások cselekvésére, pillanatnyi szeszélye, hullámokat sose sodort.
Amióta ismerem, munkája együttműködésre épül,
Munkahelyi jellemem, nem miatta törpül.
A szópárbajig egyszer sem emelte fel szavát,
Meggondolta mindig minden ...

Néhány évi sportvezetői
állásom megkívánta hősi
helytállásom, gyakran repkedtem
versenyekre. Lassan kedvesem

megszokta távollétem, míg két
szép gyermekem hiányolt mindég
engem. Történt egyszer: csehekhez
repültem két hétre. Szerencse

mellém szegődött, mivel végre
vehettem egy elemes, ...

Egy kis arany szelencét
ez a nyár kinyitott.
Véltem: valamit ad, de -
csak meglopott.

Ezek ilyen nyarak már, -
és őszök, és telek..
S a tavasz-virághintók?
Könnycseppesek.

A népnek mondott? Járja
nagy ökörlét körét.
Hit szépben, becsületben
csöndben elég.

E nép Petőfi Népe?
Hát az volt, valaha,
de most már rab, ...