Minden népben sok minden kigyúlt hitben, -
vagy parázslóban. Figyel ördög, s isten
a lelkekben. Nem tudod mi a lélek?
Én sem. Forgását mégis érzem. Érzed?
A nép összetart, s maga ellen harcol
a bonyolultban. Tanult sok kudarcból?
Nem engedte: részben saját hibája,
s azok sem, kiknek haszna lett a kára.
A nép? Van és nincs. Paradoxnak véled?
Ha ...

A nyúl soha sem nyúl, mégis vesz.
A földből finom répát kivesz.
A kis mókus ugrál fáról fára!
Teszi, mert ez a dolga!
Béka ugrik be a tóba.
Nem vágyik Ő siklóra!
Folyton hősködik a hőscincér!
Hamis dicsekvése égig ér!
Brummog, brummog a morgó medve!
Friss mézevésre jött meg a kedve!
Vígan néz az őszi napba
az eresz alatt fekvő ...

Hímes tojások tánca,
visszacsillog az emlék..
..és fent a kék kezektől
mint nyílt ki Végtelenség!

Hímes tojások tánca
szívdobbantó színekkel,
ígért világod hol van,
ahol szabad az ember,

ahol szabad az ember,
és vigyáz a szívekre,
s villanó vizet csókol
a táj tavaszszerelme?

Hímes tojások tánca,
Te elfeledett ...

A rádióban más verseit hallgatom,
de soraiban saját gondolatom
zúgását, létezését, tényét látom,
amíg az idegen sorokat hallom.

De idegenek-e azok a sorok,
melyekben saját lelkem belehallom?
Nem! A költészet egységes fogalom
testben, lélekben az egész világon!

Elgondolkodom. Mily nagy mélységekbe megy a gyűlölet,
az a gyűlölet, amely az ölés mélységébe vezet?
Mi a különbség az égbeemelő szeretet és a pokoli mély gyűlölet között?
Ez t csakis az tudja igazán, ki mindkettőbe életében már beleütközött?

Óh, míly szépséges fénnyel ég
fejünk felett a méla hajnali ég!
Keletről a felkelő Nap korongja
a tájat sárga szalaggal bevonja.

Minden alszik. Minden mozdulatlan.
A táj néma, merev nyugalomban.
Vagy mégsem? Egy vadgalamb búg távolabb.
Egy villamos zörög jó hangosan.

Ébred a tájék. Jön a reggel.
Egy új nap jön gonddal és ...