Nachtwanderung

Des Abends auf einem Pfad zum See,
wo Schafgarbe zeigt in Dolden den Weg,
am Himmel vereinzelt Sterne blinken,
in Gräsern wandere ich versinkend.

Am Seeufer starke Winde wehen,
Störche sich gleitend hinbewegen,
die Nacht über ihnen ein Blitz erhellt,
ans Wasser hab mich weilend gesellt. ...

Nagy titkokat őriz az én szívem,
Titkot, melyet nem mondhatok el.
Szerelmes lettem valakibe,
S most örökös harcot vívok a szívemmel.

El kellene mondanom valakinek,
De nem tudom megértene-e?
Titok, melyet mélyen őrzök,
Úgy érzem, hogy ennek leszek betege.

Az én szívem a Tiedet keresi,
S, ha rátalál érzem, táncba indul ...

Most is rád gondolok és a verset írom,
Hogy mennyire szeretlek bebizonyítom.
Rímekbe szedem összes gondolatom,
S éjjelente csak rólad álmodozom!
Eddig jutottam a versírásba,
De ez most nem volt számításba.
Mikor észrevettem, hogy itt vagy,
Összes tudományom ...

Erre délután fölkelt Faulkner, a bolond postás, hogy azonnal
menjek hozzájuk át a szalonba egy meg két újságot hallani: megy
már a bolondozás a vén fószerek közt - gondolom, s mintegy
hozzájárulásként egy üveg vodkával felszerelkezve én
leszek a következő főszereplő, mostanában úgy sem írt senki
semmi jót - előre látom, ahogy a kopasz Borroughs ...

Másfajta álmomban két gyermek labdázott hímes tarka réten,
Mint a leggyönyörűbb Grimm írta mesékben.
Alkony után mindig ily képről regéltem,
Ha ébrenlétben nem volt már semmi esélyem.
Halvány holdvilágnál sérült, béna testem
Pizsamára vedlett, s ágyba bújt esetlen.
Párnámon mindig könnyel telt szemem,
Fennlét és álom miért nincs ...

LÁTOMÁS A JÖVŐBE


A város falai leomlottak,
A hegytetőn a romos vár csendes,
A védők szabadok, de halottak,
E történelmi hely múltja véres.

Szülővárosom halott szegletén,
Tört üvegek némasága között,
Tébolyító gondokkal állok én:
Lázadó, feketébe öltözött.

Valaha a parkban kies tó volt,
Körötte emberek ...