Feladom! Így már nincs kedvem élni
Már nincs. Már nem tudok félni
Jelentéktelen az életben minden perc
Nekem már nem szép az édenkert

Már nem tudok boldog lenni ezen a Földön
Azt hiszem, életem egyik legszomorúbb versét költöm
Már nem tudok sírni, nem tudok nevetni
Csak egyet akarok, még pedig feledni

Nélküled már nem égnének a csillagok
Nélküled én is csak a semmi vagyok
Nélküled nem teremne gyümölcs a fákon
Nélküled nem suhogna szél a határon
Nélküled nem lenne kerek ez a Föld
Nélküled nem lennék ember aki verset költ

Testünk, lelkünk eggyé lesz a kéjben,
a szerelmes, forró ölelésben!
Karjaink egymást el nem eresztik
egészen a beteljesülésig!

Szerelmes csókjainkkal halmozzuk sűrűn el egymást,
így is serkentve az egekbe emelő hatást!
Majd mikor eljön a kielégülés pillanata
egymást ölelve, boldogan hanyatlunk a párnáinkra!

Milyen csodálatos, ...

Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem tam multae scelerum facies; ... Vergilius


PÁSZTOR

Régen láttalak erre, kicsalt a rigók szava végre?


KÖLTŐ

Hallgatom, úgy teli zajjal az erdő, itt a tavasz már!


PÁSZTOR

Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a ...

Pillangók repkednek mindenütt
S elárasztanak veled együtt
Oly furcsa érzés ez tudom
Mélyről jön és jó nagyon

Elvarázsolva érzed magad
De az a valaki jól megragad
S elvisz téged a tavaszi erdőbe
Ahol látod mi szép ebbe

S megcsókol téged herceged
De vajon hol hagytad a versedet?
Nem túl ...

Az író ki életre kelti a szöveget
S csodás alkotást szövöget
Az író, aki megírja a verset, novellát, regényt
És sosem adja fel a reményt

Mindig kitalál valami ujjat
És nem hátrál meg, ha eléri a múltat
Nélküle nem lenne film se színház
Csak egy üres világban egy ház

Csodák csodáját hozza ...