Sokat gondolkoztam, s láttam a lelkemmel,
Nekem semmi más sem csak a vers ami kell.
Mikor a papírra némán ránézek,
S onnan csak te pillantasz vissza rám.

Egy fél sor két rím s egy jelző.
Károly nem lett más csak \'Vadlelkű költő\'.
S miért is akarnám lelkem mosni tisztára?
Hisz itt a papír mi nem is figyel ...

Elrejtett érzelmek, halványodó, múló boldog képek,
Ez leszek én is hisz sokan elrejtenek.
Lassan halványodom s már sokak tudatában sem élek.
Gondjaimra megértést s számra csókot kérek.

Apró eszekben tévutak sokasága fon fátylat.
S a fátyol mögött nemhogy másra, magukra sem találnak.
Te mire hallgatnál, neked mit diktál a józan ...

Ki tudja hol leszek mikor tollam leteszem,
Kisgyermekként nem tudtam az élet értelmét.
Most jöttem rá, s nekem ez épp elég.
Oly érzés ez mikor anya fogja újszülött gyermekét.

Én nem vártam rá, mert csak jött magától,
Így lett ez az egész valóság az álomból.
S mikor tollat ragadtam, a kéz mi fogta fiatal,
Számomra a papírral dőlt el az ...

Úgy szeretnék verset írni,
magam volnék,írni,sírni,
minden bút meg bánatot
mi szívemre ráfagyott,
de nem emészt el,meghagyott

mert muszáj volt maradni még
e világon,hogy ekképp
faragjam a rímeket...

s egy meg nem értett napon,
mikor semmim sincs
egy lapon
összeszedve ...

Fényes csillag fent az égen,
az égi tenger virít kéken.
Csillag ragyog fent a kékben.
Három pásztor, nézz az égre!
Három király! Nézz e szépre!
Vezér született már végre!
Három pásztor nem ül subáján!
Indul az ember,megy a bárány
és egy jászol mellett megállván
hódol az ember, csendben a bárány
és a kisdedet ...

Patak csörgő patakocska,
A köveket mossa, mossa,
Anna mindig odajár,
A habokkal táncot jár.

Oma is elkíséri,
Szép köveket szed neki,
Otthon azzal játszanak,
Építenek várakat.

Versenyeznek szüntelen,
Kinek sikerül szebben?!
Anna mindig ügyesebb,
Az ő vára színesebb.