Verseim valóját soraim vértezik a magosba,
Hontalan lelkem ott hagytam nektek szavakban,
Ez hagyaték, vesd ki mit takar, mi mást hagyhatnék
Itt a komor csendben, fogadd propagandám, így lesz elméd rendben!

Olvasva soraim szüntelen, hűtlen érzések járják át az eszméd,
Lojalitás hiányában, szabatos gondolataim ...

Nekikezdek s írom neked,
Az utolsó versemet,
Mit csak neked írok,
Hogy el ne feledd létemet!

Tekinteted, forró csókod íze,
Fogva tartja lelkemet!
A te kezed összes ujja,
Szorítja mindkét kezemet.

Könnyeid újra folynak,
S a papíron a toll egy foltot hagy.
Akárcsak rajtam az élet,
A fehér ...

Ez egy vers tőlem neked,
Amúgy hogy vagy mi van veled?
Amíg ez a föld kerek
Addig születik millió gyerek.

Valaki Afrikába születik
Aztán egész életében éhezik
Az ellentétek lassan kiélezik
Majd valakiét elveszik.

Ez egy vers tőlem neked,
Amúgy hogy vagy mi ...

Aki verset ír, az a lelkét kitárja,
S a függönyt is elhúzza:
Ki erre jár lássa
A titkait, megmutatja bátran,
Hogy mi és ki vagyon
Abban a szobában:
Ami az ő lelke.
Ám a túlzott kíváncsiság
Csak zavarja persze.
Ezért a falon jelképek vannak,
S csak a nagyon értő látja,
Mi az ...

Cím nélküli versek füzetem lapjain,
Én magányosan tengetem lassú napjaim.
Csak a fehér lep ad nekem gyönyört,
S nem kapok az élettől könyört.

De én írok és a végeredmény mi brutális,
Ez belülről jön és ezért maximális.
A vers lelkemről egy furcsa ...

Újra leülök, a papírra rímeket festeni,
A lelkem ezt a sok dolgot nem tudja megemészteni.
Ahogy ágyamból kikászálódok,
Hangosan elköszön a paplan!

Az álom a háttérben még fehér zubbonyban,
Valami belülről azt súgja halkan,
Jó reggelt! Kiált az én testem!
Fáradt vad és meggyötört lelkem.

Máris fájni kezd az én fejem.
Már ...