Hideg téli erdei sétám során
koszorút láttam egy fának alján,
melynek felirat volt a gyászszalagján:
,,Fájdalommal búcsúzom Tőled, komám\'

Itt szenvedett Ő fagyhalált.
Rá ilyen sors várt.
Koszorú mellett gyertya állt,
melyet félig emésztett a láng.

Az erdő titkát megőrizte
és kizárólag nekem fedte fel.
Mélyen ...

Selyem suhog
testemen
nedves korbácsként
hasít rajta
végig hiányod!

Érzéki sóvárgás
testtől kapott
éhség?

Álmatlansággal
küzd szemem
s én
vers fölé hajolok
hogy átöleljelek
magammal!

Fekete felhők közül a Nap piros kendőjét lobogtatva
néz ki a felhőktől ázott, tócsákkal telt alföldi tájra.
A felhők fekete haragja az eget majdnem beburkolja.
Ma már egészen biztos, itt jó idő nem lesz, remény sincsen arra.

Egy-egy tanya szürkésfehér árnya látszik a néma, sáros világban.
Az emberekés állatok a legteljesebb ...

Rímek monoton koppannak.
A vonatkerekek kattognak.
A kocsiban verseket olvasnak
hasznára az időmúlásnak.

Manapság ritka, ki verseket olvas,
pedig lélek van a verssorokban.
A költő őszinte érzelmeket ad,
az olvasó értékeket ...

Mind megfoghatjuk a sors fonalát,
mind kiihatjuk magunk poharát.
Mind vezethetjük az orrunk vérszag után,
hogy egy hulla felett állhassunk kukán.
Mind elhihetjük a sors utat épít,
és mind megérthetjük, az útra gátat állít.
Mind kikerüljük a sors barikádját,
de vannak kik a fonal végét maguk felé rántják.
Végülis mindegy merre ...

Ezt a verset neked írom,
S dátum szerint fel is írom,
Hogy sosem feledd, mi is az a szeretet!
Először is úgy kezdődik,
Mikor az ember megszületik.
Na az a szeretet a való,
De csak anyáknak adható.
A másik az baráti,
Azzal nem érdemes variálni.
Az jön, és elszalad,
A jó barát az megmarad.
Az ...