Aggódtok-e estelente:
- A Becsület erre ment-e?
Ne féljetek! Vannak hegyek:
nem ismernek Becsületet!

Úgy látjátok, hogy ez jól van?
Hízik disznótok az ólban…
Hazátok, - most, ugye néztek? –
egyszer eladott egy népet,

- s fejet kapkodsz, kis ebadta? –
Erdélyt is, így, visszakapta,
s Dolfi Bácsit éljenezte…
Becsület, te, - ...

Hát nagy volt ám az álombeli állat…
Álomban marad? Hitte a remény.
Teremtését képzelt istenre fogták
Pusztulások Butító Ünnepén…

Az álom jól ismerten idegen volt,
s templomketrecben szertartás papok
mutattak példát, pusztulást imádni, -
s csak én éreztem az utálatot?

S kik voltak azok, akik csak röhögtek?
Milyen is volt fekete ...

Volt tájban megyek, végtelen lakásban, –
képzeletben. Már nem engednek el,
s csodálkozik a múltam, hogy miért is?
Ő onnan ismer: gyors lépteimen.

Hát, igen, igen, akkor vitt a lábam
mindenhová, valóságban, s maradt
e táj-lakásból, mi is? Vers-napok még
ringatnak fényben fürdő árnyakat.

Igen, igen, akkor ...

Költői könnycsepp fájdalom és játék,
és Szépséggel játszik a fájdalom,
a felszakadt seb gyönyörű ajándék, -
egy volt tavasz az őszi kínpadon.

Költői könnycsepp fenséges megértés:
tőr lendülése, éle felragyog
tükrén, s e könnycsepp a múló világnak,
a végtelennek ad bocsánatot.

Szem, mely adta, bocsánatot nem adhat
élőnek, ...

Írott nyelvemlék… magyar… Egykor papja
az Égre gondolt… Máig igazabbra
váltott-e szó, vagy „por”, s homou vogymuk”
maradt, és azt a Kezdetet dadogjuk,
mondogatjuk, vélt haszonért cserében,
vagy csillogtatjuk bánat könnycseppjében,
és Kosztolányi (kedves, lantos róka)
versében, bár ötlet ragyogtatója,
mi ...

Ősz földje ez. Hajlongnak mind az ágak.
Egyedüllétén magányos virág
csodálkozik, halványul már a szirma,
s könnycseppes fény szűrődik rajta át.
Hallom, sokat dolgoztál, Ezermester!
S írtál is, gondolatban, könyveket,
- de csak magadnak. Bennem is a kérdés:
az író ír, de azzal mit tehet?
Fiatalon, miként egykor Petőfi,
még elhiszi: sokat. ...