Esteledik, gyertyafénynél rovom a sorokat…
Egyedül vagyok, csak a lelkem, más nem noszogat,
Sorjáznak a gondolataim, levisz a nyers lélekig,
Olyan varázslat ez, mely engem, totál lemeztelenít.

Kedvesen pislákol a kis gyertyám lángja,
Menne már aludni, jól elfáradt mára.

Kinézek az ablakon, látom az éjjel vándorát,
Velem virrasztja át a mai ...

Mesél a poéta…

(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*

Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz’ tragikus, ha siratni kell az ...

Meditáció a volt-on… vagy múlton…

Visszanézve, van egy csomó üresnek vélt meg tán' sánta volt, évem,
Ahogy ezen elmélázok rájövők, hogy ez az én messzeségem!

Futva, loholva üldöz múltam, mint veszett, nem is olyan málén.
Járatlan úton van és a kalapja, látom mégsem áll csálén.
Futkározása közben a láncait veszti, hátha így célját ...

Élet kemény.
Lelemény
A remény

Élet viszontagságos,
A jó, lehetetlen,
Szeretet elképzelhetetlen,
Minden olyan másságos.
*

Élet lehetetlen,
Ronda,
Fejek homokba.

Sokakat gyötör betegség.
Manapság
Győz álságosság
Halál előtt öregség…
*

Bánatot
Érezzük.
Életünk hányatott!

Káromló ...

A szerzőpáros, tankában gondolkozott…

Halvány, almabor
Színe van égnek… messzi!
Pirulás múlik.
Csend hullik, mint szép áldás,
Meghitt most a rügyvárás.
*
Fönt a sok csillag,
Vibráló fényt terít szét.
Ég, mint kótyagos…
Szerelemittas percben,
Szívünkben mámor serken.
*
Este már ernyed,
Táj, sötétségbe ...

A szerzőpáros TANQ –ban, 10 szavasokban és apevában meditált…

Most, eljött az idő
Kérdezni a tetteimet.
Vagy talán már, késő?
Ideje számvetést tenni,
Élni?! Kevés remény hinni.

Ideje számvetést tenni,
Létbe még szépet becsenni.
*

Leéltem életem,
De, nem is éltem… végül is
Nem leélni! Élni!
Évek elszálltak ...