Említettem már néked,hogy két énem
viaskodik a lelkemben azért mit érzek.
Egyik énem ölelne s soha el nem engedne
de a másik csak ellökne minél messzebbre.
Mikor megöleltél engem azon a reggelen
lelkem s testem örömtől égett.
Csak öleltelek téged s kértem e pillanat öröké tartson
de a pillanat tova szaladt s elengedtél engem.
Lelkem s testem ...

Szeretlek téged én kis kincsem
azt vallottad nekem egyszer
te is szeretsz engemet.
De vajon szerelem amit érzel
valóban szeretsz engem?

Vagy csak meg sajnáltál mert lelkembe bele láttál?
Mint mikor az ember megszán egy elhagyott kutyát az utcán?
Vagy tán szakításod után vágytál valakire
akivel a felejtés egyszerűbb lehetne?
Azt mondtad tudnál ...

A fehér csend nekem kékkel a legszebb:
fénygyermekei égi végtelennek.
Vannak, s nincsenek, - ez együtt szép benne:
véges világok végtelen szerelme.

A fehér csend kék csend szemébe nézett.
Nincs- és van lélek csak együtt a Lélek.
Egy-egy kakukkhang átugrott a csenden.
Egy-egy könnycsepp tükrében elmerengtem:

Olvasták: 406

Természet, Haza,