Befolyásolják az életkörülményeim a gondolataimat.
Vannak utcák, minek kövein sétálva mindig te jutsz eszembe,
vannak szobák, amik magányomba zárnak.
Vannak pillanatok, amikor megtagadok élőt és holtat, szentet és bűnöst,
Istent az összes angyalaival. Csakis a boldogságért.

És hiányzik, amikor én vagyok.
Hátrálok, sokat, de csak hogy ne gyere ...

Alszol. Halkan, súlytalanul.
Hunyorogva befogad ágyad.
Ritmusra sistereg az éj,
s levéteti az álruhákat.

Elszunnyadtál, hozzám közel,
és mégis fényévekre tőlem.
Messziről zúg az állomás,
rád találtam az útvesztőben.

Pajkos nappalok lármája
ajkadon nyugszik ártatlanul.
Ilyenkor én elengedlek,
olykor emléked is ...

Igen, én voltam az aki
meghúzta a ravaszt Szarajevóban
de még azelőtt is én voltam az aki
Cézárt szíven szúrtam

Csak úgy spriccelt a vér
egy odatévedt levélen a dér
fényesen s hidegen csillogott
- rabságom önként vállalom

Jeleztem s nem féltem
sápadtan sütött be a ...

Burka lehullt,
s diószem itt,
issza őszi
csend cseppjeit,

s levélpárnán,
mely sárga-zöld,
szelíd barnán
rád szól, köszönt:

- Fent voltam én,
most lent vagyok.
Fent a csillag
most is ragyog,

mert magasban,
ott égi ág,
s nem leng, - az már
másik világ!

Érlelt a nyár,
az ...

Azon tűnődöm: próza, s vers világa
hol találkozik? Hát, tényleg, lehet,
hogy gyakrabban néz más szemmel az író,
mint a költő, lóvásár tereket.
Írónak a ló: dokumentum-állat.
Tanulmányozza: miként is nyerít,
s a gazda-sorsból merítőkanállal
veszi, s átönti élet-szavait
könyveibe. Jó ez, ha végül minden
a lapokon izmosan eleven,
s ...

Szállt a Folyó. Elvitt keresztes lángot,
s újat hozott. Egy új látszatvilágot.
S szomorú volt felismerő szemekben:
ami ismerős, az is ismeretlen.

Újra-újra az bántott, ami bánthat:
vért és könnyet miért kér annyi látszat?
Szállt a Folyó, s partján úgy voltam ébren:
hitetlenül valót álmodott ...