Gyermekként utáltak olykor,

mert akkor voltam én a

legkomolyabb, amikor

játszottam - jóllehet néha



tényleg bénának tűntem -, de

itt ismertem meg kérem,

mi több, tanulgattam meg,

hogy milyen is az az élet...

Egykor adakozó kedvemben

voltam. - Nos, milyen ajándékot

is szeretnél az esküvőre,

Zsu? - kérdeztem a parádéhoz



méltóan a szép menyasszonyom,

ki meglepődött. - Szívem, ezen

még nem gondolkodtam, majd szólok,

ha valami klassz ötletem lesz -



felelte igen ...

Valamikor sokat utazó ügynök

voltam. Egyszer becsengettem egy külső

városrészi csendes családi házba,

hol egy vagány srác nyitott ajtót. Tátva



maradt a szám, hisz az egyik kezében

cigaretta, a másikban - reméltem

először, hogy rosszul látok, - no de nem,

egy üveg ...

Mikor én felkelek, te már régen fent vagy.
Ébresztő mosolyod lelkemben mély nyomot hagy!
Nem is tudod igazán, hogy mennyit jelentesz nekem,
Ha te nem léteznél, nekem se volna életem.
Nem is tudom elképzelni mennyit küzdesz az életben,
Nem voltam még soha, de szívesen lennék a helyedben.
Nem tudom mi az a teher, mi a válladat ...

Igazából sose szálltam vitába
versenytársaimmal, merthogy tisztában
voltam vele: ez felesleges. Jelszó
gyanánt elővettem , amit egykor

édesapám magáénak vallott:
\"Disznóval sohase birkózz, Palkó,
mivel mindketten szucskosak lesztek,
de a hízónak ez nagy élvezet.\"

A vádlott tagad a bíróságon.

- Bíró úr, higgye el nekem, bárhogy

nézzük, nem voltam részeg, csak ittas.

- Hadd gondolkozzam egy kicsit. Tiszta

ügy. Ez esetben nem egy hónapra

ítélem el Önt, csak harminc napra!