Álmodtam egy csudaszépet,
Én voltam a tűzmadár
És a föld oly' meseszép lett,
Nem volt önzés és magány.

Elszárnyaltam ezüst holdra
Csillagoknak útján fenn,
Átrepkedtem a bolygókra,
Bolygók népét megleltem.

Naprendszertől messze-messze,
Hol más fények izzanak,
Bölcs idegenek szállnak ...

Nem voltam olyan vezető, aki

fülét a földhöz tapasztva figyelt,

célpontnak kínálva hátsó felét, halk is

voltam, ám az általam ...

Tisztellek, Te vagy, aki
léteddel kínomon segítettél,
bűneimtől megmentettél,
erőssé gyúrtál,
fémmé formáztál,
így küldtél át
az Idő és Sors
vadonján.
Utam során látatlanul,
védő pajzsoddal
mellettem álltál,
nem voltam egyedül,
nem vagyok egyedül,
mert
virágmagot szórtál ...

Hideg kórtermek, rémült ideges arcok,
ágyon fekszem talán a műtőbe tartok.
Pislákoló lámpák, elsuhanó ajtók sora,
nem fáj most semmi, így nem voltam soha...

Nővérke suttog, de nem nagyon érteni:
- A sebe egy órája kezdett vérzeni...
- Doktor úr túléli? Mondjon valamit!
Kusza hangok, de mintha ismernék ...

Úgy emlékszem, barátom, Sándor mindig

felköszöntött a születésnapomon,

ám a legutolsó, a hatvanadik

alkalmából nem. Sürgetés, nyafogó

...

Szonett 4.

Nagyon hatással van rám az Ember,
s néha Vele összetalálkozom,
ilyenkor gyakran elcsodálkozom,
hol élt eddig, hol bújkált előlem?

Voltam én is naív és bölcs gyermek,
korareggel tipegtem rokonok,
s szomszéd öregek, nagy okosok
történeteit hallgatni, s eszem

felfogta életüket, ...