Emlékszem mikor még kicsi voltam,
Milyen szépnek tűnt a világ.
Kedves emberek vettek körül, akik
Soha nem csaptak volna be.
Amint fölcseperedtem rájöttem, hogy
Nem könnyű az élet.
Ijesztő felnőtt szemmel mennyire más is a világ.
Senkiben nem lehet megbízni,
Még a legjobb barátodnak sem szabad mindent ...

Röpke boldogságot adtál nekem,
azt a pár órát nem feledem!
Megtanítottál újra nevetni,
s nekem is sikerült téged megnevettetni!
Örültem, hogy kicsit boldognak látlak,
a sok gondod, bánatod kis időre
feledéssé válltak!
Ennyi kedvességet, szeretetet nagyon
rég nem kaptam,
ugyan ezt csókjaimmal visszaadtam!
Lebegtem a boldogságban ...

És hivatalt vállaljak én is?
Már mint én, ugy-é? - hivatalt?
Szép, gyönyörű valóban a terv,
S nem utolsó a gondolat.
Egy kevés munka, s azért a
Szerelmes arcu huszasok
Halk csöpögése, csurogása...
Nagyon fölséges szép dolog.

S talán ideje volna is már
Hogy meggondoljam magamat?
Hadd lám csak hát: egy porció rang,
Majd ...

I

Miért is ne volnék én boldog?...
Hisz eddig engemet
Édesanyám s kisöcsémen kivül
E világon senki se szeretett!

Édesanyám szeretett végtelen,
Több példa van reá:
Kétéves voltam s hogyha kútra ment,
Elvittem a fejőszéket alá.

S a jó lélek, az isten áldja meg!
Leült, ...

Boldogság, mi ez?
Miért vágyik rá a szívem?
Tán mert rég volt benn része.
Most is szomorú vagyok, elvágyódom
Egy másik, boldog életre vágyom.
Itt csak bántanak, belém rúgnak
Érzelmeimmel,érzéseimmel nem foglalkoznak.
Utálom ezt az életet!
Bármit megadnék, hogy elmehessek.
Szerelem, barátság, gyülőlet, fájdalom
Lassan ejtem le ...

Járatlan útakon ki jársz,
S keblet viharra, vészre társz,
Örömtől idegen,
Ki vagy te bánat embere,
Mi sorsnak üldöz fegyvere,
Hogy bolygsz vad bérceken?

\'Hagyj bolyganom vad bérceken,
Hagyd dúlni a vészt keblemen:
Én bujdosó vagyok;
Kietlenb itt e puszta szív,
Zajosb a vész, mely benne vív:
Fájdalmim oly ...