Elválunk most már. Eladtad a lelked...
Hisz' én mi voltam?... Álmodozó koldus,
Szívvel fizettem csupán a szerelmed!...

Te fényre vágytál. Meglelted a fényt is,
De majd a fényben keresed a lelket, -
Felednél mindent, emlékezel mégis!...

Azért élek, hogy élhessek.
De hogyan éljem élve az életem
Ha élettelen életterem.
Hisz ezáltal önmagam is az élőből mely VOLTAM
Már csak élő élettelen VAGYOK,
Majd pediglen élettelen élővé LESZEK.

S csak azzal a gondolattal élt,
Hogy szeret s szeretem én.
Gyermek vols s gyermek voltam én
Lee Annácska meg én.
De szerelmünk több volt, mint szerelem...

Ezen a napon annyi mindent kell
megköszönnöm neked:
azt, hogy életet adtál, azt hogy felneveltél,
megköszönöm azt a sok jót amit értem tettél.
Megköszönöm, hogy megszidtál,
hisz csak azért tetted,
mert aggódtál értem,
s tudtad ha most fáj is,
késõbb majd megértem,
s eltöprengek a miérten.
Neveltél a jóra, s féltettél a ...

Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg

Olvasták: 842

Betegség,