(Septolet)
Hűs szelek járnak,
Grasszálnak.
Fáról-fára ugrálnak!

Levél egyedek,
Kóborló lelkek.
Messzi úton,
A varjúsoron.
*

Lepihenő erdő,
Üres mező,
Lehuny életerő.

Levelek csapatban...
Szélnek játékban...
Majd örök álomban.
Brigádokban...
*

Felhő, hideg esőt
Lökött!
Szél meg ...

(Anaforás - 3 soros-zárttükrös)
Augustus után, már a nyár végén járunk,
A hajnali hűvösség nekünk nem barátunk…
Augustus után, már a nyár végén járunk,

(HIAQ)
Sír, búcsúzik a nyár,
Szelek szárnyán tovarepül.
Reggel kell a kabát…
**

(10 szavas duók)
Már itt kevésbé kószák a szelek,
Dühödten támadnak az ...

Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett,
Udvarunkba a fákon, ismeretlen madár repdesett…
Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett.

Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen,
Gyorsan megjött az éjszakai is, szinte végtelen…
Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen.

Sötétben nem is látni a rozsdásodó ...

Minden korszakban múlt is él, cselekszik, -
van, ki tagadja, vagy nem látja át,
bár látható, mert élő emberekben,
ha akkor nem is éltek, múlt világ

és jelen együtt, s a küzdelem tart még,
egyszerre oszt fegyvert múlt és jelen.
Így van, bármit is hazudjon az Érdek, -
s ha nem tetszik is a Történelem.

Föld-világban az ember furcsa állat, ...

E bolond időt nem jó, hogy megértem,
s jót akaróan látnom kell sok rosszat.
Ám mindig tudtam: ijesztő való lesz
uralmából az emberállatoknak.

Megdöbbentem magyar nyolcvankilencben:
hány hazugságot bömbölt emberállat,
hogy tolvajként új rendben szerezhessen
mások felett hatalmat, földet, gyárat!

Szabad választás? Ahhoz ember is ...

Tragédia és operett
nem egyre megy, - de egyveleg
egy kis ország nagy színpadán, -
s röhögnek sok tragédián,

s volt gyilkosok, s áldozatok
utód hada, ha dalba fog,
s múltat dicsér, tán csak nekem
ez döbbentően esztelen?

Tudom: emberben állat ott,
s múlt gyakran elárult halott,
emberállat emberbe rúg,
s bár túlélt út fasiszta ...