Fájó emlékké, mond anyám, hogyan és miként válnak,
A gyermekként meg nem valósult, bennünk maradt vágyak?
Elég-e a gyerekeknek a saját, rugós ágyak?

Mi otthon az Anyák napját, mindig ünnepeltük,
Szeretettel köszöntöttünk, ezt el nem feledtük.
Virágot mindig kaptál, azt főként kézzel szedtük.

Van sok emlékem, azokat a lelkemben ...

Hát, megígért versem sokáig nem jött
(Neked dedikált), nem siettem el.
Miért? Jól tudtam (amint Te is tudtad):
most nincs Idő, mely Versig felemel.
A versekért kopóid sem ugatnak.
Megértik, mert irodalmi kutyák:
ha a világban rövidül a kolbász, -
hosszabbak lesznek a litániák.

Ám az adósság mégiscsak adósság
(akkor is, ha írott szó mit ...

Édesanyám, köszönöm neked az életemet
Csókolnám és a bölcsőmet ringató kezedet…
Édesanyám, köszönöm neked, hogy nekem élted életedet,
És folyvást csak pazaroltad rám a ki nem fogyó szereteted.

Anyák napján reggel, elnézem a harmatcsillogást a virágon,
Apró fénysugár villan, levélsarjasztó, kerti diófaágon…
Csendben meditálok a közös, ...

A magukét mondják? Ó, nem, dehogy!
Bár szájalnak: inkább áldozatok.
Szájukba tettek rút érdek-kezek
hazugságot, giccsesen édeset.

Az Idő utóbb bezárja a kört, -
becsapottra keserű ráköszönt.
Közeli rokon csalás s öncsalás, -
egymást segítőn hoznak pusztulást.

Ó, érdek kezek, tolvaj érdekek!
Ország pusztulás van, kinek ...

Néha helyén van légbe lendült pátosz,
de undorít érdek-szónoklatok
hízelgése nemzetnek és hazának
(mögöttük gyakran ott van, aki lop).
Hazám? Hasonló sok-sok más hazához,
s megannyi ország nála gazdagabb, -
s arról: melyik, mint szerzett gazdagságot,
ne szóljanak csupán igaz szavak!
Űzött űzőként jelent meg Keletről
e tájon népe, a lovas ...

És voltam a Te napfényed az íriszedben,
Az inged redőjén, egész, kilenctizedben...
Szellőd, amely hajadat lágyan kócolta
Katicabogarad, mi bőrödre szálla...

Én voltam az átható érzésed, hogy a véredből vagyok,
Mindennek már vége... Téged magukhoz vettek az angyalok...
Nekem az óta nélküled... már nem olyanok a napszakok!

Tudd, hogy az Anyák ...