II. Világháborúban: bevetés a Földközi tengeren…

A Földközi tengeren régebben őr-járatozó
U-311 számú tengeralattjáró
Parancsnoka, H.D.F. von Tiesenhausen tengerészfőhadnagy. Nagyon is gyakorlott volt.
Látcsövében meglátta a közeledő flottaköteléket… annak a végzet volt!

A hadműveleti naplóbeli bejegyzés,
Teljesen hiteles és ez maga ...

Hiú ábrándokkal magam
álomba ringatom, hogy
lesz mikor már igen,
a kezed, szorosan foghatom...

Szótlanul nézlek.
Majd lehullik végleg
nehezék a kínpadon,
nyugtalan elmém elszáll,
s fénybe űzi gondolatom..

Köröttem, megáll a lélegzet.
Kábulatban vagyok..
Lágy felemelkedésben,
mint fel-felkapott
nyári szellőként tova,Veled ...

Haikukban filozofálva…

Eldobott jövőnk
Múltbeli szavaival
Vágyom a jövőt!
*
Legyél Te csak ott,
Ahol én kéne legyek.
Elérhetetlen.
*
A legtöbb ember
Nem lát tovább orránál.
Hiszi, ő a legjobb!
*
Sokan vannak, kik
Szépre érzéketlenek!
Ők az észosztók.

TAVASZ:

Orgonavirág
Nyílik, ...

A koszos abroszon, koszosak a poharak,
Koszos a padló is, ott tangliznak darazsak.
Csillagok is farok nélkül hullnak az égbe,
Sokáig voltak, fájón tűnnek messzeségbe!

Kitakarítani már minek
Nézem, érdemtelen... nincs kinek!

Leltem egy érdekes vasdarabot, része, de, minek?
Hiányzik tán' a füle egy lyukas, rozsdás bilinek...

Vecsés, 2017. ...

Már én is igen unom, hogy a számon.
Csak panasz szava tódul elő vádlón,
De egyedül vívom dicstelen harcom,
Közben szép lassan elvesztem az arcom.

Hiába van hű, szamuráj szellemem,
Ha azt alkalmazni nincs segedelmem.
Pedig a hovatartozás nagy erő,
Amit csak én tudok és miért nem ő?

Mint egy Ronin kóborlok a semmibe
És földerítem azt, ...

Meditáció a létezésről… Versben, apevában és 10 szavasokban írva.

Ősz:

Vége már a nyárnak, a napfény erőtlen,
Majdnem elvész már a fakón-kékes, égen…
A kisbogarak, már csak életuntan csámborognak,
Keresik, nyomát a már végleg elmúlt szebb napoknak.

Olvasták: 411

Élet, Mindennapok, Halál, elmúlás,