Sokszor azért, nehogy higgy a mosolyoknak,
Talán álcái a takart problémának,
Bár létezik a mosoly, ami őszinte,
Annak örülhet az ember szíve, lelke.

A hamiskás mosolyt oly' nehéz felismerni...
Szívdöglesztő mosolynak, nehéz ellenállni...
Gondolkozz! Jobb mielőbb a földre leszállni...

Vecsés, 2014. április 25. – Kustra Ferenc

Avagy, a múlás impressziói víziók? Versben és apevákban…

Az elmúlás, ördögtől való cselekedet?
Vízióm, majd megyek… itt hagylak benneteket…
Már
Sátán
Kerülget,
Megfelelő
Pillanatra vár.
*
A nyugdíjas már elfogyóban és le van írva!
Lehet, hogy életében, végig, magát csak „nyírta”.,.
Ha
Sorsod
Mostoha,
A halál ...

Drága hölgyem, észrevettem
kecsességét az erdőben,
napernyővel védekezik -
gyérül a nap, már rejtezik -.

Rozsdállanak a levelek,
sóhajtanak és pergenek,
rájuk lehel a hűvös szél,
titkon már tavaszról regél.

De míg az asszonyszív remél,
szerelem-bor kelyhe zenél.
Halk koccintás, forró bókok,
ajkát szomjazzák a ...

Dércsípte hajadat, őzike szemedet,
mosolygós arcodat, egyetlen nevedet
magam előtt látom, de fúj az őszi szél,
elvitte nyaramat, dalom szerelmet kér.

Embernek szívére virágként szomjaztam,
örök-barátságod magamnak akartam,
kértem, könyörögtem, csak néma csend maradt,
őszi levél üzent – már nem bontok falat.

Déva vár sötéten rejt ...

Távolban hófehér sziklaszirt dereng,
összemosódik éggel, messzi mereng,
nem hiszi, sápadt arcú nap világol,
fényesség uralkodik őszi világon.

Meredek az út, mely hozzá felvezet,
hulló falevél jelzi ősz-ünnepet,
erdő nem beteg, sárgaságot öltött,
halál színe tán. Szívem kíván ötöt:

jót, vígságot, békét, szerelmet, ...

Megérintett az elmúlás,
a nyár vége közeleg,
még nem érint az elhalás,
szív gyermekként díszeleg,
vagy vén bölcs volt mindig talán,
mindenekkel érezve,
most mi zajlik benne talány
a világban révedve.
Picinyke pont vagyok csupán,
rövid volt az életem,
s akár a nyár, az afrikai,
olyanná vált fény-szerelmem,
megigéz sokszor az ...