Ez oly tavasz: még fél saját magától,
s csak egy-egy virág az, mely nyárig lángol
piros színt, szívnek szólót, gyönyörűt.

Volt más tavasz, bátrabb, mit elfelejtett
e táj, melynek arcán a könnyes csendet
csillogtatják tükrös, kék hegedűk.

Ez a tavasz ellenszenves varázslat
a szívemnek: nekem nem kell a látszat
szemekbe néző valóság ...

Álmomban csillagok közt szárnyaltam,
Milliárdnyian villogtak az égen,
Gyönyörködve repültem közöttük éjjel.
Észrevettem egy kék óriást,
A legszikrázóbban tündökölt,
Szívembe ekkor öröm költözött.
Ki vagy Te, kék csillag? - kérdeztem -
Te őrködsz talán a többiek fölött?
Én vagyok Édesanyád és minden anya
Csillaga a világon, ...

Füstkarikákat eregetek, mik beleütköznek a földbe,
Közben meg meredve nézek az emelkedő, felszálló ködbe.

Lelkemben érzem, hogy levihetetlen lázban csak égek,
Lábaim, lüktetve, remegve, futást követelnének...
Nem is tudom, hogy van-e valamihez lelki vonzódás,
Vagy csak kínzó és folyamatos, már elunt várakozás,

A köd nem oszlik el teljesen, ...

Májusi fényben
szelíd kéjjel
a Nap vígan kel
és örömmel

néz e reggeli tájon széjjel.
Májusi fényével tündökölve
simogatja az egész kertet
így köszöntve az ünnepi reggelt.

Ablakunkból e szép tájra nézek
élvezve a nagyon szép napkeltét.
Friss napfény ragyog a környéken,
ezen a szép reggeli vidéken.

Halász ...

Átmennék én tűzön és tüskés bokron,
Csak végre a szerencse lenne rokon.
Elfajzott vagyok, mert még ő sem szeret,
Sőt, ahogy viselkedik, inkább megvet.

Átmennék, tűzön, bokron, de nincs hová,
Mert szerencse csak integet, hogy pá-pá.
Elintézni nem is tudok semmit se,
Mert nem jutott hatalom, egy morzsa se.

Átmennék én már, és talán ...

Hazánk ékköve vagy!

A víz felől rám telepszik a pajkos esti szellő,
És imádni való a vízszaga, jó, hogy erre jő.
Bajuszomat kócoló
És arcomat csókoló,
Hűvösödő fuvallat
Langymelegen simogat.

Van a Balatonnak partján sok porszem és még több, sok kőszikla,
Én az egyikre ültem, szeretem, ha a víz lábamat mossa…
Nincs messze tőlem a ...